A PC-k, laptopok, okostelefonok, Play Station-ök, X-Boxok, az Internet (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért a számítógép) világa feltartóztathatatlanul életünk kikerülhetetlen részévé kezd válni. Ezek az eszközök segítenek a munkában, tanulásban, kapcsolattartásban, szórakozásban, időnként úgy érezzük, már-már uralmat is gyakorolnak az életünk felett. A technika fejlődésével egyre kisebb, egyre könnyebben kezelhetőbb kütyük kelletik magukat.   Gyakran az érettebb személyiségű felnőttek számára is nehézséget jelent, a virtuális valóság keretek közé szorítása, gyermekeink éretlenségük miatt még védtelenebbek, rászorulnak a felnőttek védelmére, felügyeletére. Nyilvánvaló, hogy elszigetelésük a technika ezen vívmányaitól értelmetlen, és kivitelezhetetlen vállalkozás lenne. Ahogy a sok veszéllyel járó közlekedéstől sem tiltjuk gyermekeinket, hanem ismeretekkel, gyakorlással, óvó jelenlétünkkel segítjük őket, úgy a virtuális világba való belépéskor is szükség van a szülők bölcsességére. A történelemben talán egyedülálló módon azonban a gyerekeink gyakran járatosabbak ebben a világban, mint mi szülők. A gyermekekkel foglalkozó szakemberek körében gyakori tapasztalat, hogy sok szülő egyedül hagyja gyermekét ebben a veszélyes világban, hiszen ő maga alig rendelkezik  ismeretekkel. Sok esetben a szülő babysitternek használja a gépet, azt gondolva a játék számos készséget fejleszt, vagy épen ő is függésbe kerül a videó játékoktól, és elszigetelődik gyermekétől, családjától, negatív mintát közvetítve.  Mit tegyünk hát? Hogy óvjuk őket az élet egy olyan területén, ahol talán még mi magunk is botladozunk, tanuljuk a járást? Ebben segít, ha figyelembe veszünk néhány fontos szempontot.

1. Válasszunk funkciót!

A számítógép számtalan funkcióra alkalmas: szórakozás, tanulás, ismeretszerzés, programozás, kapcsolatteremtés. Általánosan uralkodó tévhit, hogy a gyerek, jó ha minél előbb megtanulja kezelésének fortélyait, mert később lemaradhat kortársaival szemben. Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy egy átlagos intellektusú gyermek is néhány nap alatt kitapasztalja a számítógép alapszintű használatát. A gyerek számítógép használatának semmiképp nem lehet alapelve az, hogy mindegy mire használja, közben is fejlődik, tanulja a komputerrel való bánásmódot. Át kell gondolnunk mely funkció, milyen mértékben illik gyermekünk életkorához, érettségéhez, fejlődési igényeihez.

2. Minden életkor mást igényel

Óvodáskor (3-6 év): Ennek az életkornak a legfontosabb feladata a társas kapcsolatok szabályainak megismerése, alkalmazkodása kortársakhoz, számtalan szerep elsajátítása és gyakorlása a szerepjátékokon, fantáziajátékokon keresztül. 5 éves kor előtt nem javasolt a számítógép megismertetése gyermekkel. Nincs olyan funkciója, mely ebben az életkorban hasznos szerepet játszhatna a gyermek életében, viszont annál nagyobb rombolást fejthet ki. Persze a gyermek passzívan mindenképpen találkozik a géppel, vagy az internettel, hiszen meséket nézhet, zenéket hallgathat a világhálóról, de ez nem számít aktív használatnak. Nagycsoportos korban a készségfejlesztés szempontjából már szóba jöhet a játékos tanulás. Számtalan játék segíthet a memória, forma észlelés, logikai gondolkodás, számolási készség fejlesztésében. Érdemes azonban itt is költség-haszon elemzést végeznünk. Bizonyos gyermekeket nehéz rávenni a feladatvégzésre, gyakorlásra, az iskolához szükséges készségeket azonban nekik is el kell sajátítaniuk. Ilyenkor segíthet a számítógép, mely meghozhatja a gyermek kedvét feladatok iránt. A játékos feladatokat azonban csak nagyon kis adagokban, semmiképpen nem naponta, és nem jutalmazásként, hiszen mindennek az ára az, hogy a virtualitás ingergazdag környezete elvonhatja a figyelmet a valóságtól, a papír, a ceruza, a társas kapcsolatok világától, mely nem tudja nyújtani ugyanazt az intenzitást, így könnyen unalmassá válhat.

Kisiskoláskor (6-10év): Kisiskoláskorban a gyerekek figyelme a fantáziavilág felől a külvilág jelenségei felé fordul. Elkezdenek érdeklődni a sport, a természet, az állat és növényvilág, az eszközök használata, a környezet alakítása, az alkotás iránt. Fontos hogy ebben a korban megszerezzék a személyes hatékonyság érzését, mely az önbizalom érzésének az alapjává válik. A számítógép is beillik a külvilág érdekes jelenségei közé, amely mind jobban vonzza a gyerekeket. A virtuális világ itt is kiegészítője lehet a mindennapi életnek, de ne váljon a központjává. Rajta keresztül, képek, videók segítségével ki lehet egészíteni, érdekessé lehet tenni a tananyagot. A szülő vezetésével így a kisiskolás már tehet néhány kört az interneten, de sohasem egyedül. A legutolsó funkció, ami szóba jöhet a játék, amely azonban gyakorlatban az első helyen áll. A játéknak a kikapcsolódás mellett itt is az a legnagyobb költsége, hogy elvonja a figyelmet a környezetéről, amelyben a gyermeknek épen a magabiztosság, a hatékonyság érzésének alapjait kellene megszereznie, és kialakítania a későbbi érdeklődés, hivatás csíráit.

Nagyiskoláskor (10-14 év): Ha helyesen adagoltuk gyermekünk számára a virtualitást ekkorra talán kezd kialakulni benne egy kép arról mire is jó a számítógép, mitől hasznos, és mire alkalmatlan. Jobb esetben megfelelő önkontrollt szerzett ahhoz, hogy a számítógép ne szippantsa be őt, elég értékes időtöltéssel, programmal rendelkezik, ahhoz, hogy a számítógép jelentse számára a fő kikapcsolódást. A szülői felügyelet azonban ekkor is nélkülözhetetlen. Ebben a korban a kortárs kapcsolatok egyre fontosabbak lesznek, erősödik az igény az internetes kapcsolattartásra, a közösségi oldalakra való felkerülésre. Ezt tiltani, épen olyan eredménytelen lenne, mintha azt tiltanánk, hogy gyermekünk kamasszá váljék. Fel lehet azonban hívni a figyelmet ezen oldalak előnyeire, és veszélyeire, arra, hogy a világhálón is körültekintően kell jelen lenni, mint ahogy a biciklizésnél is óvatosságra tanítjuk gyermekünket.

Kamaszkor (14-18): Ekkorra a szülő már csak sokadik a serdülő gyermek fontossági listáján. Ha eddig nem tanítottuk meg gyermekünket a számítógép, az internet helyes használatára, ekkor már nagyon nehéz, hiszen a kamasz már a társaira figyel, tőlük tanul, lát mintát. A szülő láthatatlan felügyelete azonban ekkor is szükséges, hiszen felelősek vagyunk gyermekünkért, és nem engedjük el a kezét, csak ha már felnőtté vált.

Mindezek a tanácsok természetesen más jelentőséget kapnak, ha a gyerek a programozás iránt érdeklődik, és abban tehetséget mutat, hiszen akkor magától értetődik, hogy a szokásosnál több időt tölt a gép előtt.

3. Vegyük figyelembe gyermekünk érettségét!

A gyerekek személyisége különböző ütemben fejlődik, más és más időpontban tesz szert bizonyos képességekre. A gyermeki személyiség számtalan egyéni jellemzővel bír, amely befolyással van a számítógép használatra. Fontos tulajdonság a társas kapcsolatteremtő képesség. A zárkózottabb, gátlásos gyermek számára a virtuális világ könnyen nyújthat olyan kompenzációt, amely még kevésbé motiválja a kapcsolatteremtő készségeinek fejlesztésére. Gyermekünk önkontrollja, frusztráció tűrése szintén hatással van a számítógép használatra. Az impulzív, vágyait késleltetni alig tudó gyerekeken könnyebben eluralkodhat a függőség, akár a játékokkal, akár az internettel kapcsolatban. A legkevésbé szem előtt lévő, így a szülők által legkövethetetlenebb eszközt az okostelefont, csak kiforrottabb személyiségű, impulzivitásra kevésbé hajlamos kamasz kezébe érdemes adni.

 Ugyanilyen negatív befolyása lehet bármilyen pszichés problémának, mellyel gyermekünk küzd. Ilyen lehet a hiperaktivitás, a figyelemzavar, a depresszió, kényszerbetegség, és bármilyen más viselkedés zavar. Ezek megnehezítik e helyes géphasználat elsajátítását, hiszen könnyen pótlékká, vágyteljesítővé válhat. Az ilyen gyerekeknél fokozott korlátozásra, és a virtuális világgal való ismerkedés későbbre tolására lehet szükség, amíg személyiségük szilárdabbá nem válik. Amennyiben gyermekünk kezdi elsajátítani az önkontroll funkciókat, képes kivárni a megfelelő pillanatot vágyai teljesítésére, hajlandó energiát, kitartást, szorgalmat fektetni valamilyen értékes tevékenységbe, képes az idején hasznosan eltölteni, nem unatkozik, megfelelőek a társas kapcsolatai akkor feltehetően könnyebben képes kontrollt gyakorolni a virtuális világ felett is, képes a számítógépen hasznosan felhasználni.

4. A szülői minta 

Minden ismeretközlésnél hatásosabb a szülői mintaadás. Számtalan esetben a szülők két szélsőség között szóródnak. Vagy maguk is rabjai a gépnek, vagy teljesen analfabéták a számítógéppel kapcsolatban. Ilyen esetekben nehéz megfelelő szokásokat kialakítani gyerekben. Ebben az esetben a szülő a gyermeke érdekében nézzen szembe saját hiányosságaival! A függő fordulhat szakemberhez, vagy legalább igyekezzen a használatot olyan időszakra korlátozni, amikor a gyerek nem látja. Az ismeretekkel nem rendelkező szülő pedig képezze magát, szerezzen jártasságot, különben úgy tesz, mintha minden útmutatás nélkül, egyedül eresztené az utcára tapasztalatlan gyermekét. Ilyet egy szülő sem tenne, miért engedné hát gyermekét olyan világba, amelynek jellemzőiről, veszélyeiről semmit sem tud. Hasznos szempont, hogy a számítógépet hová helyezzük a saját és a gyermekünk életében. Ha az együtt töltött idő, közös játék fő színtere a számítógépezés, vagy a jutalmazás, büntetés gyakori eszköze, akkor akaratlanul is a gépezés kiemelt fontosságát közvetítjük a gyerek felé, így ő is kevésbé tudja majd helyén kezelni azt. Jegyezzük meg, minél nagyobb a különbség saját és a gyermekünk alapvető ismeretei között, annál kevésbé tudjuk megvédelmezni a gyermeket a veszélyekkel szemben.

5. Elenőrizzünk!.

A gondos szülő nem szűnik meg ellenőrizni gyermekét, egész felnőttkoráig, bár egyre csökkenő mértékben. Kíváncsiak vagyunk, gyermekünk merre jár, kikkel barátkozik, milyen programokon vesz részt, így ugyanezzel a felelősséggel viszonyuljunk gyermekünk virtuális világban végzett tevékenységei iránt is. Ajánlatos, ha érettségtől függően 14-16 éves kor alatt a gyerek nem rendelkezik saját géppel, a meglévőt pedig jól látható, közösen használt térbe érdemes helyezni, semmiképp sem eldugott sarokba, vagy a gyerekszobába. A mindennapi gyakorlatban a szakemberek gyakran tapasztalják, hogy a szülők gyakran arra sem veszik fáradtságot, hogy ellenőrizzék a gyermek által játszott játékokat, és 16, vagy 18 éven felülieknek szóló játékszoftvereket ajándékoznak. Pedig ennél kifinomultabb módjai is léteznek a felügyeletnek. Létezik program, amely lekorlátozza a géphasználat idejét, rögzíti, hogy gyermekünk milyen tevékenységeket folytatott a gépen, milyen programokat használt, mely internetes oldalakat látogatta. Mindemellett minden szülőnek kötelessége figyelembe venni a játékprogramok életkori ajánlásait. Elengednénk-e 10 éves gyermekünket egy felnőtteknek szóló, szex-, vagy horrorfilmre? Természetesen nem. A felnőtteknek szóló agresszív, horrorisztikus játékokkal viszont nyugodt szívvel engedjük őket játszani. A kutatások szerint nem mindegy, hogy valaki milyen virtuális játékkal játszik. A sok agressziót tartalmazó játékok hosszú távon agresszívvá teszik a játékost. Azáltal, hogy nagyobb eséllyel vár környezetétől agresszív reakciót, illetve értelmezi annak a társas ingereket, és ad ő maga is agresszív választ. Egy proszociális játék, melyben a cél a valakinek nyújtott segítség, viszont hosszú távon erősítheti az empátiát. Vegyük a fáradtságot és óvó figyelmünkkel kövessük gyermekünk számítógép használatát, hogy idejében felismerjük a kóros használat jeleit.

6. Viselkedési zavarok és a számítógép

A virtuális világ, mint minden a hétköznapi ingereknél intenzívebb élmény könnyen függőséget okozhat. A kevésbé ellenálló személyiség hamarabb a csapdájába eshet. Márpedig a gyermekek személyisége az éretlenségéből adódóan még kiszolgáltatottabb. A kóros géphasználatnak, a többi függőséghez hasonló árulkodó jelei vannak. Ilyenek a szokásos viselkedés megváltozása, ingerlékenység, nyugtalanság, fáradtság, a tevékenység korlátozására adott szokatlanul heves reakció, romló tanulmányi eredmény, beszűkülő családi, és egyéb kapcsolatok. A gondolkodást, beszélgetést, ilyenkor a függőség tárgya tölti ki, a szenvedélybeteg alig várja a következő használatot, képtelen a használat idejét kontrollálni, elhanyagolja akár élettani szükségleteit is. A függőséget nagyon komolyan kell venni, hiszen komoly rombolást fejt ki a kiskorú személyiségében, kapcsolataiban, és a tanulmányi eredmény lerontásával a jövőbeli boldogulását is veszélyezteti. Ilyenkor a szülő felelőssége, hogy szakemberhez forduljon, a gyermek beleegyezése nélkül is, hiszen a szenvedélybeteg gyermeknek gyakran nincs betegségbelátása, nem érzékeli helyzete súlyosságát.

Milyen választ adhatunk tehát a bevezető kérdésre, kell-e a gyereknek a számítógép virtuális világa? A helyes válasz, hogy attól függ. Attól függ, a gyerek milyen korú, személyiségű, milyen képességek rendelkezik, és mire akarja használni. A felelősség mindig a miénk, szülőké, hogy figyelembe véve az előbbi szempontokat, mit engedünk számukra, és milyen mértékben neveljük rá gyermekeinket az egészséges géphasználatra.

Pszichológust keres? Forduljon hozzám bizalommal!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.