A szerelem egy felemelő, de ugyanakkor változékony érzelem. Kapcsolatokat forraszt össze és tép szét. Az egekig emel, vagy a mélybe taszít. Nem hallgat az akaratunkra, nem engedelmeskedik semmilyen ésszerűségnek. Hogy építhetünk rá mégis tartós kapcsolatokat, családi életet? A felmérések szerint minél nagyobb euforiával, minél lángolóbb érzelemmel indul egy kapcsolat annál nagyobb a válás valószínűsége. Sokan tragédiaként élik meg az érzelmek intenzitásának csökkenését. A szerelem-mentes kapcsolatok ugyanakkor nem elégítik ki boldogság iránti vágyunkat, és elégedetlenül vegetálhatunk egy ellaposodott házasságban. Akkor most mi is a helyzet a szerelemmel? Hűségesen kövessük egyik kapcsolatból a másikba vagy törődjünk bele az igazságba:  „A szerelemnek múlnia kell.”?

Az emberek többsége az előbbi tapasztalatok ellenére is hisz a szerelemben. Egy amerikai kutatás alapján 91%-uk továbbra is szerelmet tekinti a házasság alapjának. Mégis kevés párnak sikerül megvalósítania a tartós, és egyúttal a szerelmet, és a szenvedélyt sem nélkülöző házasságot.

A tudomány ezt a nehezen megfogható, csodálatos valamit, ami a szerelem, sem hagyja ki vizsgálódása tárgyából. A számtalan elmélet szerint többféle összetevőből áll. Van benne egy adag kötődést: amely egy igény arra, hogy valakihez tartozzunk, érezzük, hogy fontosak vagyunk számára, és kifejezzük, hogy ő is nekünk. Tartalmaz intimitást, amely legbelsőbb gondolatatok, érzések megosztásán, kettesben átélt élményeken alapul, és tele van olyan dolgokkal, amely csak az a két ember ismer. Olyan mint egy sajátos, titkos nyelv, amit senki más nem ért. A harmadik összetevője pedig a szenvedély: amely valamiféle szexuális jellegű vonzódás. Vágy arra, hogy eggyé váljuk, egy test legyünk. Az első kettő a barátságban, vagy családi kapcsolatokban is megtalálható. Akkor a szenvedély lenne az, ami egyedivé teszi a szerelmet, és megkülönbözteti a szeretettől? Hány olyan kapcsolatot, házasságot ismerünk mégis, amelyikből hiányzik a szenvedély, a vonzalom. Amelyben a párok inkább jó barátoknak tűnnek, mint szeretőknek. Talán ez is azt az általános tapasztalatot támasztja alá, hogy a szerelem idővel szeretetté alakul? Sokan mégsem nyugszanak ebbe bele, és újra és újra át akarják élni a szerelmet.

A szerelem egyszerre erősíti és ingataggá is teszi a kapcsolatot. Erősíti, mert segít, hogy megoldjuk a konfliktusokat, elfogadjuk egymás zavaró tulajdonságait. Mert bizony zavaró tulajdonságok akármennyire körültekintően is választunk biztosan lesznek. (Persze ez elérhet egy kritikus tömeget, amely szinte már pokollá teheti a kapcsolatot, ilyenkor elgondolkodtató, hogy mi az a mi azt a két embert egymáshoz vonzotta.) Egy kutatás 17%-ra becsülte annak az esélyét, hogy két párt kereső ember által kedvelt tulajdonságok egybe essenek. Fel kell tehát készülnünk az elfogadás, és a kompromisszumok gyakorlására. Ez nem mindig megy könnyen. Sok esetben annyira beszippantja a párt az indulatok örvénye, hogy maguktól képtelenek megoldást találni az ellentétekre. Ilyenkor ne habozzunk szakember segítségéhez folyamodni. Egy képzett párterapeuta tudásával hatékony segítséget nyújthat a kapcsolat rendbehozásához.

A szerelem szeszélye sok kapcsolat halálát okozza. A statisztikák azt mutatják, hogy a hazánkban, és feltehetően többi országban is a hűtlenség a legfőbb válóok. A párok hagyják kihűlni a vonzalmat, de érthető módon nem tudnak nélküli élni, így mint a kiéhezett ember az ételnek, képtelenek ellenállni egy harmadik csábításának. Nem más ez, mint egy gondatlanságból elkövetett kapcsolat-gyilkosság. Sok esetben mindkét fél részes a „bűntényben”. Az ártatlan áldozatok pedig legtöbbször a gyermekeink.

Ha hosszú távra tervezünk, bizony fel kell készülnünk, hogy a szerelem intenzitása változni fog. Jöhetnek olyan helyzetek, amikor csökken a férfi és nő közötti intimitás, vonzalom. Lehet az gyermek születése, betegség, munkahelyi stressz. Ez az a pillanat a mikor elkezdünk pánikolni. Baljós árnyként borít be minket a felismerés: már nem vagyok belé szerelmes, kihunyt a láng. Visszatérhet még a szerelem?

Bizony vissza, de sajnos befektetett munka, és energia nélkül búcsút inthetünk neki. A legfontosabb teendő, hogy a kapcsolatban fenntartsuk, vagy visszaállítsuk az intimitás optimális szintjét. Ez nyílván más egy néhány hónapos kisbabával rendelkező párnál, és más a mézesheteit töltő friss házasoknál. Az intimitás egy védőburkot képez a kapcsolat körül, és megteremti a lehetőséget a vonzalom újabb és újabb fellobbanásának. Nem szabad leszokni arról, hogy megosszuk egymással örömeinket, vágyainkat, sértettségünket, bánatunkat. Ez főleg a negatív érzések esetén kőkemény munkát igényel. Újra és újra meg kell teremteni az alkalmat a közös együttlétekre, randira, találkára, vacsorára, kirándulásra, a fantázia ezen a téren kimeríthetetlen. Elevenítsük fel az udvarlás időszakát, és mindazt, ami egymáshoz vonzott minket. A társunkban továbbra is ott van minden, amiért beleszerettünk, de ha mi már nem így nézünk, gondolunk rá, elhalványul, és belepi a por.

 Láttuk, hogy a szenvedély, és a vonzalom milyen fontos része a szerelemnek. A szexuális kapcsolat is csak ebben az intimitás védőburkában lehet igazán kielégítő. A nők különösen megérzik, ha az intimitás eltűnt, és helyette csak egy „stresszlevezető menet” maradt.

 A két ember közötti bensőségesség kicsúcsosodása az érzelmekkel teli szexuális együttlét. Nem szabad elhanyagolnunk. Nem törvényszerű, hogy egy 15-20 éve együttlévő pár szenvedélymentesen élje az életét. De a szenvedélyért meg kell küzdeni. Első tehát az intimitás védőburka. Ebből a védett közegből szemlélve a társunk cselekedetei már nem a rosszindulat jelei, hanem kétségbeesett vágy a szeretet, a tisztelet, és az elfogadás iránt.

 A következő lépés, az udvarlás, és csábítás. Figyeljünk oda külsőnkre ruházatunkra, teremtsünk alkalmat a romantikus együttlétekre. Használjuk a képzeletünket. A játék, a tánc, a gyertyafény, séta a vízparton, a hétköznapi simogatások, bókok jelzik a partnernek, hogy vonzónak tartom, megerősítik az önbizalmát, és benne is felkeltik a vágyat. Ezeket a viselkedésformákat gyakorolhatjuk úgyis ha éppen nincs a topon a libidónk. Ha ezekre időt szánunk újra és újra fel fog lobbanni bennünk és társunkban a szenvedély.

Egy tartós kapcsolat tehát nem egy gondtalan sütkérezés a napon. Sokkal inkább egy hajóútra hasonlít, mely tele van csodálatos, és ugyanakkor megterhelő élményekkel. Aki úgy vág neki az útnak, hogy nem számol a viharokkal, hatalmas hullámokkal, annak hamar elmegy a kedve az egésztől, és vissza akar fordulni. Ha viszont egy pár összhangban működik, felkészülnek a viszontagságokra, ugyanakkor élvezik a „gondtalan” napokat is azok hajója legyőzi a tengert és célhoz ér. A széthúzás, az egymástól való elidegenedés egy hajón végzetessé válhat, hasonlóképpen egy házasságban. Amikor azonban legyőzzük az akadályokat, a közös cél felé repíti a hajónkat a szél, és a társunkra pillantunk, akkor eltölt majd minket az elégedett boldogság, hogy megérte fáradtságot.

Házaspároknak konfliktuskezelés! Lélekliget Pszichológiai Rendelő

Vajon a fiam megállja a helyét az életben? A kislányom szeretni fogja a munkáját? Kiegyensúlyozott boldog felnőttek lesznek? Mivel segíthetném őket mindebben? Ezek azok a kérdések melyek minden apának, és anyának gyakran eszébe jutnak. Ezek a problémák egyre többször merülnek fel, ahogy telnek az évek. Az idő pedig nem véges. Az első 7 év kiemelt fontosságú a gyermeki fejlődés szempontjából. Ebben az időszakban a gyermek különleges érzékenységgel rendelkezik ahhoz, hogy bizonyos képességeket, tulajdonságokat  fejlesszünk, és kialakítsunk nála. Az iskolába lépésig el kell érnie egy meghatározott érettségi, és fejlettségi szintet ahhoz, hogy jól teljesítsen a tanulmányai során. A gyermekünk sikeres iskolai szereplése persze a kutatások szerint nem mindig jár együtt azzal, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőtt lesz, de az iskolázottság szintje mindenképpen egyik fontos összetevője a munkahelyi érvényesülésnek, sőt újabb vizsgálatok szerint a fizikai egészségnek is. Az elsajátított készségek a gyermek egész későbbi életében hasznosulnak. Hozzásegítik, hogy kiteljesedjen hivatásában, jó házastárs legyen, és szülőként továbbadja a tanultakat saját gyermekeinek.

Mi szülők felelősek vagyunk gyermekünk tanulmányi előmeneteléért, még akkor is, ha sokszor saját gondjainkkal, lelki feszültségeinkkel vagyunk elfoglalva.  A jó hír azonban az, hogy a gyermekeink optimális fejlődéséhez szükséges körülmények a mi lelki jóllétünkhöz is hozzájárulnak, hiszen rákényszerítenek minket a rendszerességre, következetességre, és a kreativitásra. A szétszórtságra, impulzivitásra hajlamos szülők számára nincs jobb terápia, mintha önmaguk helyett a gyerekre koncentrálva, az ő igényeit figyelemmel kisérve valósítják mindazt, ami a saját maguk számára nehézséget jelent. Fontos azonban észben tartani, ne jelentsen számunkra újabb stresszforrást gyermekünk boldogulásának megalapozása. Ha semmi mással nem törődünk csak azzal, hogy szerető, biztonságos környezetet biztosítunk, már akkor jó szülők vagyunk. Ezzel a „laza” hozzáállással nézzük át mivel tehetjük még harmonikusabbá gyermekeink, és egész családunk életét.Tartsuk be a napirendet és a szabályokat!

1. Tartsuk be a napirendet és a szabályokat! 

Az ismétlődő események, a rendszer kiemelten fontos a gyermek megfelelő fejlődéséhez. Megkönnyíti számára, hogy alkalmazkodjon a rá váró programokhoz, pozitív várakozással tekintsen életének eseményeire, másrészt kialakítja a kicsiben a világ biztonságosságába, kiszámíthatóságába vetett hitet, mely a későbbi lelki harmónia, és önbizalom fontos alapja. A fizikai egészség is megköveteli, hogy a gyermek mindig adott időpontban feküdjön le, keljen fel, tisztálkodjon, játsszon, étkezzen. Ha kialakul az ehhez kapcsolódó rendszer, ez a gyermeket segíti, hogy elsajátítsa, a tanulásban, és a munkában szükséges rendszerességet, és következetességet. A fektetéshez, öltöztetéshez, étkezéshez kapcsolódó „hisztik” egy része is megszűnik, ha a gyermek tisztában van azzal mikor, mire számíthat. Ez jelentősen megkönnyíti számára az alkalmazkodást, és egy idő után ő maga követeli a szokások betartását a szülőkön. A gyerekek biztonságérzetéhez hozzátartoznak a jól körülírt nem túl laza, és nem túl merev szabályok. Megnyugtatja őket, ha érzik, hogy a szülő szabja meg a határokat, és ezek nem tologathatók ide-oda. A túl szigorú, vagy túl laza neveléssel a szülő elveszti kiszámítható, biztonságot nyújtó szerepét és nyugtalanná, szorongóvá teszi gyerekeit.

2. Alakítsunk ki egészséges szokásokat!

A magyar társadalomra alapvetően jellemző az egészségtelen életmód. Kevés mozgás, megfeszített többműszakos munka, sokszor hétvégén is. Függőségek garmada: ital, játék, nikotin, kávé. Lépjünk ki ebből a mókuskerékből! Csak a pesszimizmus mondatja velünk, hogy nem lehet másképpen. Az egész család számára fontosak az egészséges ételek. Biztosítsuk az elégséges zöldség, gyümölcs bevitelt. Sokszor tapasztaljuk, hogy a gyerek otthon válogatós, de az óvodában, vagy a szállodában csodák csodája megeszi, amit elé raknak. A titok nyitja az előregyártott menü. A gyermek abból választhat, ami előtte van az asztalon. Ne tegyük fel állandóan a kérdést: Mit szeretnél? Mert a válasz gyakran valami édesség lesz. Főzzünk, kertészkedjünk együtt velük. Így ők is közeli kapcsolatba kerülhetnek az utált borsóval, káposztával, répával. Mozogjunk minél többet! A családi séták kirándulások nem csak egészségesek, hanem közös élményeken keresztül erősítik az összetartozás érzését. Korlátozzuk gyermekeink TV-re, számítógépre fordított idejét! Jó, ha a gyermek megtanulja, hogy nem a passzív készen kapott szórakozást részesíti előnyben, hanem maga keres magának elfoglaltságot.

3. Fejlesszük a fontos részképességeket!

Nyelvi fejlődés: A nyelvi fejlettség fontos a társas kapcsolatteremtés, az írás, olvasás szempontjából. A kutatások szerint a jó nyelvi képességekkel rendelkezők jobb benyomást tesznek környezetükre, intelligensebbnek látják őket, jobb pozícióba kerülhetnek munkahelyükön is. A rendszeres mese, mondóka, és szöveges zene hallgatása fejleszti a nyelvi készségeket. Meséljünk és énekeljünk gyermekünknek minél többet!

Mozgáskoordináció: A nagy és finommozgások gyakorlása döntő fontosságú az idegrendszer fejlődése szempontjából. A gyermekek egyensúlyozása, pörgetése, forgatása, hintáztatása nem véletlenül az egyik legalapvetőbb játék szerte a világon. A finommozgások fejlesztéséhez a legősibb tevékenységek, mint a babszedegetés, papírtépkedés, gyurmázás is használhatóak. Nem, árt, ha az iskola közeledtével a kisgyerek hozzászokik a ceruzahasználatához! Bátorítsuk a rajzolását, mert ezzel felkészíti magát az írás tanulására!

Figyelem és feladattudat: Fontos, hogy a 6 éves kor közeledtével a gyermek egyre inkább képessé váljon az elmélyült figyelemre, és a feladatvégzésre. A feladat abban különbözik a játéktól, hogy akkor is végig kell csinálni, ha kevésbé szórakoztató, vagy időközben el megy tőle a kedvünk. A feladat inkább munka, mely kitartást, önkontrollt igényel, de nem kell  száraznak, unalmasnak lennie. A gyermeknek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy teljesítményt várnak el tőle, melyet aktuális hangulatától, kedvétől függetlenül nyújtania kell. A terhelésnek persze fokozatosnak, az életkorhoz szabottnak kell lennie.

Ha bármelyik részképesség fejlődésében eltérést veszünk észre ne habozzunk szakembert keresni! Minél korábban kezdődik a célzott megsegítést, annál hamarabb történik meg a lemaradás behozása.

4. Ösztönözzük a kreativitást!

Az ingergazdag, esztétikus környezet fejleszti a gyerekek szépérzékét, és alkotásra serkenti őket. Egyszerű művészi, kézműves tevékenységeket mindenféle tudás nélkül gyakorolhatunk otthon. Fontos azonban, hogy a kész műveket értékeljük. Állítsuk ki őket, kapjanak kitüntetett helyet, ne kallódjanak a szoba poros sarkában, vagy kerüljenek a kukába bármilyen kezdetlegesek is. Ezzel azt a mintát közvetítjük a gyermekeink felé, hogy fontos, értékes dolgot alkottak. A sok dicséret ösztönzőleg hat a gyerekekre, hogy maguk hozzanak létre műveket! Az életkor előrehaladtával minden gyermeknél megmutatkozik, hogy mihez van érzéke, tehetsége. Egyesek szép tisztán éneklik a gyerekdalokat, mások gyönyörűen rajzolnak, vagy ügyesen mozognak, másznak a játszótéri mászókákon. Ezeket a kiemelkedő képességeket fel kell ismernünk, és eszközöket, később hozzáértő tanárokat kell biztosítanunk a kimunkálásukhoz.

5. Érzelmi biztonság:

Semmilyen foglalkozás, fejlesztés, dicséret nem ér semmit, ha hiányzik a kiegyensúlyozott családi élet. Ha állandóak a viták, veszekedések, tapintható a feszültség, nincsenek közös programok, élmények, ehelyett a gyerek csak ideges, türelmetlen apát, és anyát lát otthon, akkor energiáit elszívja a saját szorongásaival, félelmeivel való küzdelem. Veszélyben érzi saját biztonságát, a család egységét. Ilyen körülmények között fejlődése visszaesik. Nem ritka a már szobatiszta gyerekeknél az újra bepisilés, vagy önállótlanná válás olyan területeken, ahol korábban már jól elboldogult egyedül. Ezért a gyermek fejlődését akkor segítjük a legjobban, ha elsősorban a kapcsolatok, család, a házasság harmóniájára figyelünk, és minden mást ennek rendelünk alá. Nem árt még egyszer hangsúlyozni, hogy ha csak ezt az egy feltételt biztosítjuk a gyermek számára, már akkor már sokat tettünk azért, hogy boldog, kiegyensúlyozott személyiséggé váljon!

Pszichológust keres? Forduljon hozzám bizalommal!

A szex a legnépszerűbb téma a világon, időnként meg is csömörlünk a médiából áradó szexuális tartalmak özönétől. Azt hisszük már mindent tudunk róla, túlzásnak tartjuk a témán való állandó rágódást. Mégis sok házasságban vezet problémákhoz, hogy a párok nem ismerik sem a másik nem általános jellemzőit, sem a társuk igényeit, vágyait. Gyakran azt gondoljuk, hogy a szexualitás csak a mi házasságunkban okoz konfliktusokat. Meglepődnénk, ha tudnánk hány férfi teszi fel magának a kérdéseket: „Vajon velem van a baj, hogy ilyen sokszor kívánom a szeretkezést? Lehet, hogy szexfüggő vagyok? Miért nem tudom már felizgatni a feleségem?  A nők pedig aggódva gondolnak arra, hogy talán frigidek, hogy ilyen kevésszer van kedvük a szexhez?  Számtalan filmben jelenik meg a sztereotípia a szexuálisan ellaposodott házasságról, ahol nem tombol már a szenvedély, a férj az ágyban inkább olvasgat, a feleség pedig fejfájásra hivatkozva fordul a másik oldalára. Sok fiatal fantáziájában a házasság egyet jelent a szenvedély, és az egymás iránti vágy kihűlésével. A kutatások szerint a szexuális együttlétek intenzitása az évek előrehaladtával valóban csökken, mégsem törvényszerű, hogy házasság vágyölő hatású legyen. Sok házastársi kapcsolatban működik jól, mindkét fél számára kielégítően a szexuális élet, persze ez nem jelenti azt, hogy a gyakorisága nem változik. Számos kapcsolatban viszont állandó feszültség, és sérelem színtere a testi kapcsolat.

A szex az esetek túlnyomó részében a kapcsolatok megbízható fokmérője. Nem tarthatjuk jól működőnek azt a házasságot, ahol ez a terület mindkét fél számára frusztrációk forrása. Egyértelműen halálra ítélt az a kapcsolat, ahol nincs már testi együttlét. Ez azonban legtöbb esetben egy összetett érzelmi folyamat kicsúcsosodása, ahol a szexuális aktusok minősége csak az okok egy részét képezi. A felmérések alapján megállapítható, hogy a konfliktusok jó része megoldódna, ha a párok tisztában lennének egymás igényeivel, vágyaival, a férfiak beszélnék a nők „nyelvét”, a nők pedig a férfiakét. A két nem szexszel kapcsolatos eltérő nyelvhasználatával szótárakat lehetne megtölteni. Melyik férfi tudja vajon, mit jelent mikor asszonya azzal a rejtélyes szóval utasítja el közeledést, hogy nem elég „romantikus”. A feleségek pedig nincsenek tisztában azzal, hogy a „gyengédségre vágyom” kijelentés, a férjek szótárában egyenlő a szeretkezésre való felhívással. Ha nem beszélünk egy nyelvet törvényszerű, hogy csalódunk egymásban.

A szexualitással kapcsolatos konfliktusok jó részének eredete az a vélekedés, hogy „ugyanolyan erős testi vággyal rendelkezünk”. Ez már csak azért sem lehet így, hiszen a férfi, és a nő biológiájában alapvető eltérések vannak. A libidóért felelős hormonok szintje a férfiakban állandó, míg a nőknél ciklikus ingadozást mutat. Egy férfi így természetesebben sokkal többször áll készen egy kis „összebújásra”, mint felesége. A férfiak gyakrabban gondolnak a szexre, és nemi vágyuk kevésbé függ a kapcsolat aktuális állapotától, vagy aktuális érzelmeiktől. Egy nő először beszélgetni, kapcsolódni szeretne, és gyengédségre vágyik, a férfinek pedig maga szex a gyengédség és a kapcsolódás. A férfi hamarabb kerül izgalmi állapotba, számára sokszor elég a látvány, a nők vágyának felkeltése viszont sokkal összetettebb, nehezebben körülírható. Egy feleséget ritkán izgat fel egy erotikus fotó, vagy egy férfi alsónadrág, neki fontosabb, hogy a férje hogyan viszonyul hozzá érzelmileg. Kielégítőnek érzi e a kommunikációt, a szeretet kimutatását társa részéről. Talán ezt fejezi ki homályos értelmű „romantika” szó, melynek hallatán a férfiak képesek a falra mászni. Biztonságérzet, kommunikáció, gyengédség hiányában a női libidó nem működik. A legkisebb stressz is kizökkenti a vágyakozó hangulatból. Ha stresszes a munkahelye, ricsajoznak a gyerekek a szomszédszobában, vagy nincsenek kifizetve a számlák ne várjuk, hogy nőnket minden zökkenő nélkül ágyba vihetjük. A férfiaknak a szex sokszor egyenesen feszültség levezetést jelent, így nehezen toleráljuk, személyünk elutasításaként érzékeljük feleségünk húzódozását. A férjeknek nem szabad elfelejteniük a jól ismert bölcsességet: A női vágy nem a két láb, hanem a két fül között keletkezik. Mi, férfiak ne gondoljuk azonban, hogy a nők nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha sokszor kell elutasítaniuk a társukat! Ha nem beszéljük meg ezeket a feszültségeket, a nemi élet könnyen görcsössé válhat, amelyben mindkét fél úgy érzi teljesítenie kellene, de nem tudja hogyan. Osszuk meg egymással, hogy hogyan működünk, mi esne jól nekünk! A nők ne szégyelljék, hogy inkább vágynak a gyengéd simogatásra cirógatásra, mint combok és a mellek markolászására, a férfiak pedig beszéljenek arról, hogy az erősebb, direktebb ingerlést szeretik, és élvezik párjuk látványát szex közben!

Nincs kétség a harmóniához a mindkét fél kompromisszumára, energia, és idő befektetésre van szükség. Ez a folyamat sokban hasonlít a tánchoz, ami jól tudjuk, hogy egy vízszintes vágy függőleges kifejeződése. A tánc során is állandóan váltakozik a férfi és a nő szerepe, hol az egyik, hol a másik távolodik, vagy lép közelebb. A tánc szenvedélye is folyamatosan ingadozik. Még az oly vérpezsdítő tangó sincs állandóan ugyanazon a hőfokon. A tánc állandó improvizáció, és kreativitás is egyben, ami nélkülözhetetlen a szexuális életben is. Aki ezeket meg akarja spórolni és az érzelemmentes alkalmi kapcsolatokba menekül, soha nem fogja megtapasztalni az eggyé olvadás felemelő érzését, érzelmi elsivárosodás lesz az osztályrésze.

 Mit tegyünk hát, hogy házasságunkban, kapcsolatainkban megőrizzük a szenvedélyt és az örömteli szexuális életet?

1. Ápoljuk az érzelmi kapcsolatunkat! Mutassuk ki minél többször, minél többféle módon szeretetünket!
2. Beszélgessünk a szexszel kapcsolatos igényeinkről, vágyainkról!
3. Tartsuk észben, hogy máshogy működünk! Libidónk eltérő erősségű, más dolgok hoznak izgalomba, és nem ugyanolyan úton jutunk el a kielégülésig! Ne vegyük személyünk elutasításának, ha a párunk épen nem vágyik a szeretkezésre!
4. Engedjünk időnként társunknak, akkor is, ha épen nincs hozzá kedvünk! A szeretet egyik jele, ha elsősorban a másik boldogságát, jóllétét tartjuk szem előtt! Jó eséllyel ugyanezt fogjuk visszakapni is.
5. Legyünk kreatívak, kísérletezőek! Ez a szenvedély ébren tartásának egyik leghatékonyabb módja! Ne felejtsük azonban, hogy mindez biztonságos, pozitív érzelmi légkör nélkül nem fog működni!

Pszichológust keres? Forduljon hozzám bizalommal!

A férfi és a nő kapcsolatát minden kultúrában és történelmi korban hűtlenségek tarkították. Ennek megítélése azonban koronként, és kultúránként változott. Általában jellemző volt, hogy míg a férfiak félrelépései felett könnyebben elsiklottak, sőt azt a többnejűség révén intézményessé is tették, addig a nők szigorúbb megítélésben részesültek. A keresztény kultúrkörben a hűtlenkedés egyértelműen negatív színezetűvé vált, hiszen a házasság volt az egyedüli elfogadható kapcsolat férfi és nő között.

 A XXI. századra nagyon sok változáson esett át mind a házasság, mind a hűtlenség fogalma, egy azonban biztos, megcsalások voltak és lesznek. A problémát azonban nem lehet olyan kedélyességgel szemlélni, ahogy azt teszi oly sok filmvígjáték, melyben a hűtlen férj, gyakran mulatságos kalandokba keveredik, és a lebukás szélére kerül.

Bármilyen „modern” is az elképzelésünk a kapcsolatról, szerelemről, szexualitásról kétségtelen, hogy a megcsalás komoly törést okoz legalább az egyik, ha nem mindkét személy életében. A súlyosságát növeli, ha házasságban történik, és gyermekek is jelen vannak.

A válások nagy százalékának okaként a felek a megcsalást jelölik meg. Hogy lehet, hogy a legtöbben egy tartós, kiegyensúlyozott, beteljesült kapcsolat reményével indulnak neki az együttélésnek, vagy a házasságnak mégis belekerülnek ebbe a megalázó, fájdalmas helyzetbe?

Néhány példával szeretném megmutatni a félrelépésig vezető utakat:

Zsolt (48) és Mária (46) története:

Házasságuk eleinte harmonikusan indul. Mária azonban nehezen tudta elviselni, hogy Zsolt ritkán mutatja ki az érzelmeit, és keveset kommunikál. Zsolt pedig egyre érzékenyebb lett Mária kritikus szemléletére. Zsolt az egyre elhidegülő hangulat elől a munkájába menekült. Szép karriert futott be, hamarosan vezető beosztásokba került. Mária egyre többet bírálta férjét, amiért nincs otthon, és keveset törődik családjával. Zsolt a támadások elől kezdett bezárkózni, még kevésbé nyílt meg felesége előtt. Úgy érezték csalódtak egymásban, nem azt kapták a párjuktól, amit reméltek. Mindketten nagyon szenvedtek már ebben, az egyikőjük számára sem kielégítő kapcsolatban, de egyiküknek sem volt ereje lépni a másik felé, annyira féltek a csalódástól. Zsolt végül viszonyt kezdett fiatal, csinos titkárnőjével, aki tisztelettel, csodálattal nézett fel a befolyásos főnökére. Zsolt úgy érezte végre megkapja azt a figyelmet, és elismerést, amire mindig is vágyott. Mária még mit sem tudva a félrelépésről kezdeményezte, hogy párterápia útján rendezzék a házasságukat, amibe Zsolt bele is egyezett, bár már nyakig benne volt az új kapcsolatban. Mikor a terápia alatt minden kiderült, Mária becsapottnak érezte magát, és azonnal beadta a válópert.

István (38) és Evelin (36) története:

Mindketten Erdélyből kerültek Magyarországra. Úgy érezték kemény munkával jó középosztálybeli életszínvonalat érhetnek el. Evelein vállalkozást nyitott, István pedig egy multinál helyezkedett el. 2 gyermekük született. A házaspár alig találkozott egymással. Munkaidejük életritmusuk is elvált egymástól. István még túlórákat is vállalt, hogy lakáshitelüket fizetni tudják. Mivel nem fordítottak időt egymásra, így az sem derülhetett ki számukra, hogy érzelmileg eltávolodtak egymástól. István azonban továbbra is hitt abban, hogy a munkájuk meghozza a gyümölcsét, és majd, a jövőben nyugodtabb, életet élhetnek. Evelen sok időt töltött egy másik férfivel, aki új beosztottja volt az egyre jobban menő családi vállalkozásban. Sok beszélgetés után egymásba szerettek. A kapcsolat már hónapok óta tartott, mikor Evelin egy otthoni anyagi veszekedés után kitálalt. Még aznap elköltözött otthonról. István egyedül maradt a nagy házban a 2 gyerekkel. Még hónapokig reménykedett abban, hogy felesége hazatér hozzá, végül elváltak. Evelin azóta több sikertelen kapcsolaton van túl. István pedig külföldre költözött a gyerkekkel.

Zsuzsa (31) és Bálint (31) története:

Az egyetemen ismerkedtek össze egy buliban. Rögtön megtetszettek egymásnak. Pörgős, társasági életet éltek, sokféle klubban, szervezetben tevékenykedtek. Mozgalmas életvitelüket az egyetem elvégzése, és a házasságkötés után sem akarták feladni. Meg akarták cáfolni a begyepesedett, unalmas, középkorú házaspár toposzát. Mivel mindketten jól fizető állásba kerültek a fél világot beutazták. Barátaik irigykedtek is életmódjukra. 4 év házasság után gyermeket szerettek volna. Az utód hamar meg is fogant. Zsuzsa nehezen viselte a terhességet. Gyakoriak voltak hangulatingadozásai, hisztis kiborulásai. Bálint ezeket nem tudta mire vélni, és mind többet járt el barátaival. Bálint családjában az apa, nem igazán vett részt a családi életben, a feleségére hagyta gyereknevelést, és a háztartást is. Bálintnak természetesen kényelmes volt ez a minta, és ingerülten reagált, mikor Zsuzsa terhességére hivatkozva több segítséget kért tőle. Úgy érezte Zsuzsa a szabadságában akarja korlátozni. A terhesség alatt és a gyermek megszületése után szexuálisan is elhidegültek egymástól. Bálint sérelmezte, hogy Zsuzsa már nem olyan aktív a szexben, mint korábban, Zsuzsa pedig több érzelmi támogatásra vágyott. Bálint közben viszonyt kezdett a baráti társaságában lévő egyedülálló nővel. Zsuzsa erről kapcsolatai révén hamarosan értesült, és kiadta Bálint útját. Bálint a gyermeke 1 hónapos korától 6 hónapos koráig külön élt. Mikor a kislányát egy súlyos betegség érte, a pár újra összejött, Bálint haza költözött.

Milyen tényezők esetén kell még inkább odafigyelni önmagunkra, társunkra, és a kapcsolatunkra?

1. A személyiség éretlensége: Csak az érett személyiség tud felelősséget vállalni döntésiért, egy másik emberért, és képes tartósan elköteleződni egy kapcsolatban. Az éretlenségnek számos jele van, melyeket nem árt már a párválasztásnál figyelembe venni. Ilyenek a bizonytalanság, döntésképtelenség, alacsony stressztűrő képesség, felületesség, gyenge önbizalom, kitartás hiánya, rövid távú gondolkodás. Árulkodó jel, ha egy férfi, vagy nő gyakran változtatja véleményét, nem tud elköteleződni egy szakma, érdeklődés irányába, nehezen viseli a feszültségeket, leértékeli magát, nem tudja késleltetni igényeit, vágyait. Ilyen tulajdonságok könnyebben predesztinálhatnak a hűtlenségre, hiszen az ilyen ember nem tud elköteleződni, alkalmazkodni érzelmei felületesek maradhatnak, nem tűri majd a kapcsolat nehéz periódusait, könnyebben csábítható, gyenge önbizalmának csak folyamatos hódítások jelenthetnek megerősítést, ha valamit nem kap meg azonnal a párjától, hajlamosabb máshol keresni.

Ismerd meg személyiséged gyengeségeit, és küzdj ellene! Szánj energiát arra, hogy olyan emberré válja, aki felelősséget vállal tetteiért, és ura az érzelmeinek is! Sokan állítják a a megcsalás után, hogy nem tehettek róla. A szerelem, mint villámcsapás sujtott le rájuk. A valóság azonban az, hogy egy harmadik iránt érzett szerelem kibontakozását, sok-sok döntés előzi meg. Döntesz arról, hogy ábrándozol róla, arról, hogy keresed a társaságát, arról, hogy beszélgetésbe merülsz vele.

Segítsünk környezetünkben lévő sebezhetőbb személyeknek a házasság ápolásában, vagy egy nehéz időszak átvészelésében! Ha látjuk, hogy barátunk, rokonunk házassága egyre rosszabb állapotban van. Ne féljünk tapintatosan felajánlani a segítségünket! Egy beszélgetés, egy felajánlott gyerekvigyázás, figyelmeztetés mentőöv lehet.

2. Kevés együtt töltött idő: Amennyiben a házastársak nem fordítanak időt egymásra, könnyen eltávolodhatnak érzelmileg, ahogy az Istvánnal és Evelinnel történt. Ha hiányoznak a közös élmények, hiányzik az érzelmek, gondolatok folyamatos megosztása, a szeretet szüntelen kifejezése akár szavakkal, akár érintéssel, akár közös programok útján a kapcsolat elveszíti összetartó erejét. A férj és a feleség könnyen ki lesz téve bármilyen külső csábításnak olyan személy részéről, akivel megvalósítja a hiányzó kommunikációt, együttlétet, ahogy az Zsolt és Mária házasságában is bekövetkezett.  A centrifugális, házasságból kiragadó erők ezután már természetesen felülkerekednek, és megadják a kapcsolatnak a kegyelemdöfést.

3. Nehéz, feszült életszakasz: Minden életszakasz váltás kritikus a házasság szempontjából. Ilyenek a gyermekszületés, munkanélkülivé válás, betegség, gyerekek felnövekedése és kirepülése… Ezekben a periódusokban jelentős teher nehezedik a kapcsolatra. Ezt csak 2 érett személyiség, és egy erős, ápolt kapcsolat viseli el. Bálint és Zsuzsa esetében a terhesség és a szülés utáni időszak volt a kritikus. Bálint személyisége nem bizonyult elég érettnek. Ebben részben közre játszott szüleinek katasztrofális házasságából adódó negatív minta is, és természetesen saját döntése is, amellyel inkább a kötetlen új kapcsolatot választotta, az elköteleződéssel szemben.

Természetesen az előbbi tényezőkön kívül még számtalan hatás vezethet a félrelépésig, felsorolásuk lehetetlen is volna. Igyekeztem közülük a legjelentősebbeket kiemelni. A példák is mutatják, hogy a konkrét megcsalás egy sokkal korábban kezdődő folyamat kicsúcsosodása. A megoldást az oda vezető útról időben való letérés jelenti. A jól karbantartott kapcsolat, a folyamatos kommunikáció, a pozitív, és negatív érzelmek megbeszélése, az együtt töltött idő, a nehéz életszakaszokra való felkészülés és felkészítés, a környezet részéről ilyenkor érkező érzelmi támogatás erős immunitást nyújthat a hűtlenséggel szemben.

Ne felejtsük el, ha nem oldjuk meg őket, a problémáinkat magunkkal visszük őket az új kapcsolatba is! 

Pszichológust keres? Forduljon hozzám bizalommal!

1. Lásd őt olyannak amilyen valójában!

Mi, felnőttek sokszor gyermekünkkel akarjuk beteljesíteni álmainkat, önmagunk fiatalabb változataként látjuk őt, és elfelejtjük, hogy saját egyedi személyisége, érdeklődése, tehetsége van. Megpróbálhatjuk őt saját akaratunkhoz kötni, de ezzel csak a köztünk lévő távolságot és az ellenállását növeljük.

Ne akard őt más gyerekeihez hasonlítgatni! Mindig lesznek olyanok, akik jobban tanulnak, ügyesebben sportolnak, illedelmesebben viselkednek. Engedd, hogy kibontakoztassa a benne rejtőző adottságokat, személyiségvonásokat! Ne akarj feltételeket szabni az elfogadásához! Szeresd őt olyannak amilyen! Ha másokhoz méricskéled őt, megérzi, hogy számodra, sohasem lehet elég jó, így saját magát is leértékeli majd.

Gyermekedet soha ne használd pótlékként! Ő nem azért van, hogy valamilyen sérülésedet gyógyítsa, sebedet enyhítse. Hagyd, hogy a saját ütemében fejlődjön ki az a személyiség, ami benne rejtőzik!

2. Tekintsd őt teljes értékű emberi lénynek!

Hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, vagy épen komolytalannak tartani kisgyermekünk megjegyzéseit, észrevételeit, elégedetlenségét, dühét. Gyakran kinevetjük, vagy épen leordítjuk, mert épen zavar fontos teendőinkben. Ha ezt tesszük, azt közvetítjük felé, hogy gondolatai nem fontosak, jobb ha csendben marad.

Hallgasd meg őt komoly érdeklődéssel! Fektess energiát abba, hogy megértsd, mit akar közölni veled! Egy 2 évesnek nyilvánvalóan szűkebb eszköztára van annak kifejezésére, amit fontosnak tart, mégis meg akar osztani veled valamit az ő belső, különleges világából.  Ne értékeld le a mondanivalóját, csak azért, mert nevetségesen hangzik! Ne felejtsd el, gyermekednek még minden újdonság ebben a világban, és nem rendelkezik azzal a tudással, mint te.

3. Ne cselekedj helyette, hagyd, hogy tapasztalatot szerezzen!

Szülőként az a feladatod, hogy segítsd, támogasd gyermekedet. Ennek mértéke azonban életkoronként változik. Ha támogatásod nem csökken a gyermek növekedésével, elbizonytalanítod abban, hogy ő maga is képes véghezvinni dolgokat, megoldani nehéz helyzeteket. Ha túlságosan belefolysz a döntéseikbe, azt közvetíted felé, hogy nem tartod őt alkalmasnak arra, hogy önálló legyen. Mindez az egész későbbi életében az önbizalom, és a saját képességeibe vetett hit hiányához vezet.

4. Szeresd őt kiszámíthatóan!

Egyik nap kedves vagy, és figyelmes, a másik nap hideg, és távolságtartó. A gyermeked nevetése egyszer mosolyt csal az arcodra, máskor ráripakodsz, hogy az idegeidre megy. Egyik alkalommal megnyugtatod, és bölcs tanácsokkal látod el őt, ha hibázik, máskor türelmetlen vagy és gúnyos. Megígérsz neki valamit, amit hamarosan nem tartasz be. A gyereked nem tudja mire vélni, miért teszed ezt, arra a következtetésre jut majd, hogy valami gond van vele. Elkezdi leértékelni magát.

5. A megfelelő dolgokért vond őket felelősségre!

A gyereknek is meg kell tanulnia felelősséget vállalni a tetteiért. Ne bántson másokat, ne törje össze a testvére játékát, ne lopjon, ne rongálja meg a könyvtári könyvet. Viszont ne tartsd őt felelősnek rossz hangulatodért, a tönkre menő házasságodért, a munkahelyi konfliktusaidért, saját kudarcaidért.

6. Adj neki időt és helyet a játékra!

A játék öröm és fejlődés is egyben. Lehetőséget ad a képzelet szárnyalására, új dolgok felfedezésére, kipróbálásra. Játék közben a gyerek próbálgatja képességeit, és közben jól szórakozik. Miközben a gyerekek együtt játszanak, megtanulják az alkalmazkodást, és a társas konfliktusok megoldását. Kockázatot vállalhatnak biztonságos körülmények között.

Ne légy mindig a nyomában játék közben, állandóan utasítgatva, hogy mit ne tegyen, vagy azon problémázva, hogy miért nem tölti az idejét valami hasznosabb dologgal!  Hagyd ilyenkor, hogy saját útját járja! A kötetlen játék, és szabadidő nagyon fontos része a gyermekkornak, és nem csak valami átmeneti idő a zongoralecke, és az edzés között. Természetesen fontos, hogy tervezett tevékenységekben is részt vegyen, például segítsen a háztartásban életkorának megfelelően, de ha alig van szabadideje, fel kell tenned a kérdést, miért akarod, hogy ennyire elfoglalt legyen.

7.  Magabiztosság terén te vagy a minta gyermeked számára!

A magabiztosság nem a hamis hősködésről szól vagy arról, hogy rejtsük el érzelmeinket, gyengeségeinket, különben mások nem tisztelnek majd. Az igazi önbizalom az, ha szereted, elfogadod, magad, és általában kedves vagy önmagadhoz. Megdicséred magad, ha valami jól sikerült, és nem gyötröd magad azzal, hogy nem vagy képes semmire, ha hibázol. Hiszel magadban, hogy képes vagy értékes életet élni, és véghezvinni dolgokat. Élvezed, ha jól megy az életed, de elfogadod azt is, hogy nem vagy tökéletes, és időnként hibázol. A kudarcok után is képes vagy tovább dolgozni, küzdeni álmaidért, megharcolni a nehézségekkel, szeretni embereket, elfogadni a szeretetet, és élvezni az életet.

A gyereked érzékeny a viselkedésedre. Megfigyeli, hogyan reagálsz kudarc, szégyen vagy más nehézség esetén. Ha általában a kudarc, vagy a hibázás után kevésbé tartod magad értékesnek, vagy szerethetőnek, akkor a gyermeked kifinomult antennája érzékeli ezt, és elsajátítja a hozzáállásodat, ami hosszú távon romboló hatással lesz az életére.

Vizsgáld meg önmagad! Gyakran hasonlítgatod magad másokhoz? Alapvetően jól érzed magad a bőrödben? Az életedet kudarcok sorozatának tartod, vagy bár tudod, hogy miben kell fejlődnöd, elfogadod azt, amilyen vagy? Dolgozz magadon, hogy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb légy! Tedd a saját érdekedben, és azért, hogy a gyermeked egészségesebb önértékelést alakítson ki, és magabiztosabbá váljon!

Pszichológust keres? Forduljon hozzám bizalommal!

Évszázadokon keresztül a gazdálkodás, a mesterségek fogásai, a természetről, a világ működéséről összegyűjtött ismeretek jó része apáról fiúra öröklődött. Ez a tudás tette a fiút érett férfivé, és adott számára olyan magabiztosságot mellyel elsajátította férfias viselkedést, és könnyebben eligazodott a világban. A XX. század második felétől a modern világban veszélybe került ez az öröklődő bölcsesség. A háborúk, a családok felbomlása elragadta az apákat a gyermekeik mellől. Ezen változások következményei már kezdenek kibontakozni körülöttünk. A hagyományok, a tekintély, a szabályok tisztelete megrendült, egyetemes emberi értékek kérdőjeleződnek meg, és a modern nyugati világ nőiesedésnek indult. Még az olyan korábban hagyományosan férfias társadalmak, mint a skandináv, vagy a germán egyre feminímebb vonásokat öltenek.

Az apák hiányából adódó károkat mind a lány, mind a fiúgyermekek megszenvedik. A lányok elvesztik a védelmező, alkotó, tiszteletreméltó férfi képét, s így természetesen saját nőiességük kibontakozása is csorbát szenved. Az könnyen belátható, hogy a minta hiányában a fiúk nem tudnak igazi férfias férfivé válni. A lányok, és a fiúk is bizonytalan, elköteleződni nem tudó nagy gyermekek maradnak, akik nem képesek kitartani sem a párjuk, sem a családjuk mellett, inkább saját rövid távú vágyaik kielégítésére fordítják energiáikat.

A család a történelem kezdetétől a szocializáció elsődleges helye. A kisgyermek itt sajátítja el a társas kapcsolatok szabályait, a tágabb közösség normáit. Itt kell, hogy megkapja a fegyelmező nevelés mellett a szeretetet, és elfogadást, amelytől értékesnek érezheti magát. Kiegyensúlyozott gyermekeket csak az olyan biztonságot nyújtó, harmonikus légkörű család tud igazán nevelni, ahol az apa is aktívan kiveszi a részét a család életéből. Ehhez elengedhetetlen a szeretetteljes, egymás kölcsönös tiszteletén alapuló házasság, amelyben a feleség és a férj is jól érzi magát. A nemi, és családi szerepek összekuszálódásával ez a hagyományos családfogalom is szertefoszlani látszik.

Mindez valószínűleg már akkor elkezdődött, mikor a modern ipari társadalmak létrejöttek, a XX. századi nagy világégések, és embertelen diktatúrák, melyekben a férfi erő negatív romboló vonásai öltöttek tettet, pedig jelentősen felgyorsították a folyamatot. A nyugati világ tudatalattijában gyökeret vert, hogy a feltétlen tekintélytisztelet, a nemzetek túlzott maszkulin vonásai vezettek a történelem e sötét időszakához, és észrevétlenül megindult a férfiak elnőiesedése, és mellette nem kívánt mellékhatásként a nők elférfiasodása. Ez paradox módon számos pozitív következménnyel is járt. A férfiak felé megjelent az igény, hogy jobban vegyék ki részüket a gyermeknevelésből, és a háztartásból, és végre a nők is teret nyertek sok előlük addig elzárt területen. A negatív hatás azonban jelentősebb volt. A pozitív apakép nélkül maradt férfiak vagy folytatták a határozott életcél és kitartás nélküli, így rövid távú örömökre összpontosító, sokszor a szenvedélybetegségekbe süllyedő létet, vagy kénytelenek voltak a média, és a környezet sokszor ellentmondó férfiképe alapján egy saját férfi viselkedésmintát felépíteni. A maszkulin vonások leépítésében a tudomány is kivette a részét. Tanulmányok igazolták, hogy az apa és az anya valójában csereszabatos egymással, nincs a nevelésben olyan specifikum amelyet az apa tud nyújtani a gyermekeinek. A neutralizálódó férfi kép szerint szocializálódó férfiak számottevő része elutasította a családfői, férji, és az apai szerep betöltését, tovább hagyományozva a negatív mintát gyermekeire. Az évezred végére eredmény egy új generáció, a hosszabb távú elköteleződésre képtelen, családot alapítani nem is akaró, tulajdonképpen otthon gyereksorban élő huszas, harmincas (negyvenes?) férfiak, és nők sokasága lett. A nők nőiessége is átalakult. A férfiasság tiszteletének degradálódásával párhuzamosan a nőiesség is lealacsonyodott a nemiség egyre erőteljesebb hangsúlyozásig. Az udvarlási szokások átalakultak, a tisztelet hiányában pedig a férfiak és nők lecserélhető árucikké váltak. Útközben a kapcsolatokból kiveszett egymás tisztelete, mellyel a kapcsolatok szakítószilárdsága is vészesen lecsökkent. A férfiatlan férfiak sokszor kimondatlanul is megvetést kapnak párjuktól, aminek vége a válás, vagy a férfiak lassú perifériára szorulása a családban. Az ilyen családok jellemzője, hogy ott él az apa, vagy a férj, de még sincs jelen. Rosszabb esetben az italba menekül, vagy idejét a munkahelyén tölti, véleményét nem kérik ki, az anya maga intézi a család és a gyerekek ügyeit, az apa sokszor azt sem tudja, melyik iskolába járnak a gyermekei. Ez az anyák elkerülhetetlen elférfiasodásához vezetett. A feminizmus jogosan vetette fel, hogy, ha már nincs semmi értékelhető, tisztelhető vonás a férfiakban, miért férfiközpontú még mindig világunk.

Az apa nélkül felnőtt férfiak jó része még küzd a pozitív férfi és apa képért. A múltba, a médiához vagy saját archetipusaihoz nyúl vissza, és foggal- körömmel harcol azért, hogy betöltse férfi hivatását. Ezek a férfiak sajnos számtalan, egymásnak is ellentmondó elvárással találkoznak, amiből maguknak kell kiválasztaniuk a számukra megfelelőket.

Sok új kutatási eredmény igazolja, hogy az apa nem pótolható a családban. Olyan sajátos módon viszonyul a gyerekhez, ami hozzásegíti az utódot, hogy önbizalomra, stressztűrő képességre tegyen szert, és meg tudjon küzdeni az élet nehézségeivel. Az apai viszonyulás jellemzője, hogy kizökkenti a gyermeket az egyensúlyi állapotából, belső izgalmi szintjét megnöveli az olyan apás játékokkal, mint például a birkózás, segítve ezzel, hogy a gyerek eredményesen tanulja meg kezelni a szokatlan helyzeteket. A valódi apa nélkül felnövő gyermekek nehezebben sajátítják el a szabályok követését, mások jogainak tiszteletét, így könnyen öntörvényűvé válhatnak. A bűnözés, és a devianciák elharapózása is mutatja az apa nélkül nevelődő generációk sérült személyiségét. A felmérések alapján bűnözők jelentős hányada nem ismerte apját, vagy nem ápolt jó viszonyt vele, így nem is tanulta meg tisztelni a társadalmi kereteket.

Számos jelét láthatjuk tehát annak, milyen romboló hatása van a férfiasság leépülésének a modern világban. A folyamat már visszafordíthatatlan. A nyugati világ régi patriarchális vonásait már nem lehet, és talán nem is kell újra éleszteni. A jó oldala az, hogy elveszett sok negatívum is, mint például, a túlzott testi fenyítés, a gyereknevelésből, háztartásból való kivonulás, és a nemek közötti, sokszor megalázó egyenlőtlenség. Itt a lehetőség, hogy új pozitív férfi, és apakép alakuljon ki, mely a férfiak és nők közötti kölcsönös tiszteleten szereteten, bizalmon alapul. Egy olyan kép, melyben a férfi újra férfias vonásokkal rendelkezik, kitartó, védelmező, határozott, önfeláldozásra képes, nehézségekkel megharcoló, gyermeknevelésben, családi ügyekben tevékeny szerepet vállal. Ez azonban a nők, az anyák segítsége nélkül lehetetlen. Az ő szerepük, hogy erősítsék a gyerekekben a pozitív férfi, és apa képet, még akkor is, ha a környezetükben erre csak negatív példát látnak, bátorítsák fiaik, férjeik férfias vonásait, segítsék, bíztassák az apákat, apaszerepük betöltésében, és saját pozitív apa és férfiképükért való küzdelemben.

Pszichológust keres? Forduljon hozzám bizalommal!

A PC-k, laptopok, okostelefonok, Play Station-ök, X-Boxok, az Internet (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért a számítógép) világa feltartóztathatatlanul életünk kikerülhetetlen részévé kezd válni. Ezek az eszközök segítenek a munkában, tanulásban, kapcsolattartásban, szórakozásban, időnként úgy érezzük, már-már uralmat is gyakorolnak az életünk felett. A technika fejlődésével egyre kisebb, egyre könnyebben kezelhetőbb kütyük kelletik magukat.   Gyakran az érettebb személyiségű felnőttek számára is nehézséget jelent, a virtuális valóság keretek közé szorítása, gyermekeink éretlenségük miatt még védtelenebbek, rászorulnak a felnőttek védelmére, felügyeletére. Nyilvánvaló, hogy elszigetelésük a technika ezen vívmányaitól értelmetlen, és kivitelezhetetlen vállalkozás lenne. Ahogy a sok veszéllyel járó közlekedéstől sem tiltjuk gyermekeinket, hanem ismeretekkel, gyakorlással, óvó jelenlétünkkel segítjük őket, úgy a virtuális világba való belépéskor is szükség van a szülők bölcsességére. A történelemben talán egyedülálló módon azonban a gyerekeink gyakran járatosabbak ebben a világban, mint mi szülők. A gyermekekkel foglalkozó szakemberek körében gyakori tapasztalat, hogy sok szülő egyedül hagyja gyermekét ebben a veszélyes világban, hiszen ő maga alig rendelkezik  ismeretekkel. Sok esetben a szülő babysitternek használja a gépet, azt gondolva a játék számos készséget fejleszt, vagy épen ő is függésbe kerül a videó játékoktól, és elszigetelődik gyermekétől, családjától, negatív mintát közvetítve.  Mit tegyünk hát? Hogy óvjuk őket az élet egy olyan területén, ahol talán még mi magunk is botladozunk, tanuljuk a járást? Ebben segít, ha figyelembe veszünk néhány fontos szempontot.

1. Válasszunk funkciót!

A számítógép számtalan funkcióra alkalmas: szórakozás, tanulás, ismeretszerzés, programozás, kapcsolatteremtés. Általánosan uralkodó tévhit, hogy a gyerek, jó ha minél előbb megtanulja kezelésének fortélyait, mert később lemaradhat kortársaival szemben. Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy egy átlagos intellektusú gyermek is néhány nap alatt kitapasztalja a számítógép alapszintű használatát. A gyerek számítógép használatának semmiképp nem lehet alapelve az, hogy mindegy mire használja, közben is fejlődik, tanulja a komputerrel való bánásmódot. Át kell gondolnunk mely funkció, milyen mértékben illik gyermekünk életkorához, érettségéhez, fejlődési igényeihez.

2. Minden életkor mást igényel

Óvodáskor (3-6 év): Ennek az életkornak a legfontosabb feladata a társas kapcsolatok szabályainak megismerése, alkalmazkodása kortársakhoz, számtalan szerep elsajátítása és gyakorlása a szerepjátékokon, fantáziajátékokon keresztül. 5 éves kor előtt nem javasolt a számítógép megismertetése gyermekkel. Nincs olyan funkciója, mely ebben az életkorban hasznos szerepet játszhatna a gyermek életében, viszont annál nagyobb rombolást fejthet ki. Persze a gyermek passzívan mindenképpen találkozik a géppel, vagy az internettel, hiszen meséket nézhet, zenéket hallgathat a világhálóról, de ez nem számít aktív használatnak. Nagycsoportos korban a készségfejlesztés szempontjából már szóba jöhet a játékos tanulás. Számtalan játék segíthet a memória, forma észlelés, logikai gondolkodás, számolási készség fejlesztésében. Érdemes azonban itt is költség-haszon elemzést végeznünk. Bizonyos gyermekeket nehéz rávenni a feladatvégzésre, gyakorlásra, az iskolához szükséges készségeket azonban nekik is el kell sajátítaniuk. Ilyenkor segíthet a számítógép, mely meghozhatja a gyermek kedvét feladatok iránt. A játékos feladatokat azonban csak nagyon kis adagokban, semmiképpen nem naponta, és nem jutalmazásként, hiszen mindennek az ára az, hogy a virtualitás ingergazdag környezete elvonhatja a figyelmet a valóságtól, a papír, a ceruza, a társas kapcsolatok világától, mely nem tudja nyújtani ugyanazt az intenzitást, így könnyen unalmassá válhat.

Kisiskoláskor (6-10év): Kisiskoláskorban a gyerekek figyelme a fantáziavilág felől a külvilág jelenségei felé fordul. Elkezdenek érdeklődni a sport, a természet, az állat és növényvilág, az eszközök használata, a környezet alakítása, az alkotás iránt. Fontos hogy ebben a korban megszerezzék a személyes hatékonyság érzését, mely az önbizalom érzésének az alapjává válik. A számítógép is beillik a külvilág érdekes jelenségei közé, amely mind jobban vonzza a gyerekeket. A virtuális világ itt is kiegészítője lehet a mindennapi életnek, de ne váljon a központjává. Rajta keresztül, képek, videók segítségével ki lehet egészíteni, érdekessé lehet tenni a tananyagot. A szülő vezetésével így a kisiskolás már tehet néhány kört az interneten, de sohasem egyedül. A legutolsó funkció, ami szóba jöhet a játék, amely azonban gyakorlatban az első helyen áll. A játéknak a kikapcsolódás mellett itt is az a legnagyobb költsége, hogy elvonja a figyelmet a környezetéről, amelyben a gyermeknek épen a magabiztosság, a hatékonyság érzésének alapjait kellene megszereznie, és kialakítania a későbbi érdeklődés, hivatás csíráit.

Nagyiskoláskor (10-14 év): Ha helyesen adagoltuk gyermekünk számára a virtualitást ekkorra talán kezd kialakulni benne egy kép arról mire is jó a számítógép, mitől hasznos, és mire alkalmatlan. Jobb esetben megfelelő önkontrollt szerzett ahhoz, hogy a számítógép ne szippantsa be őt, elég értékes időtöltéssel, programmal rendelkezik, ahhoz, hogy a számítógép jelentse számára a fő kikapcsolódást. A szülői felügyelet azonban ekkor is nélkülözhetetlen. Ebben a korban a kortárs kapcsolatok egyre fontosabbak lesznek, erősödik az igény az internetes kapcsolattartásra, a közösségi oldalakra való felkerülésre. Ezt tiltani, épen olyan eredménytelen lenne, mintha azt tiltanánk, hogy gyermekünk kamasszá váljék. Fel lehet azonban hívni a figyelmet ezen oldalak előnyeire, és veszélyeire, arra, hogy a világhálón is körültekintően kell jelen lenni, mint ahogy a biciklizésnél is óvatosságra tanítjuk gyermekünket.

Kamaszkor (14-18): Ekkorra a szülő már csak sokadik a serdülő gyermek fontossági listáján. Ha eddig nem tanítottuk meg gyermekünket a számítógép, az internet helyes használatára, ekkor már nagyon nehéz, hiszen a kamasz már a társaira figyel, tőlük tanul, lát mintát. A szülő láthatatlan felügyelete azonban ekkor is szükséges, hiszen felelősek vagyunk gyermekünkért, és nem engedjük el a kezét, csak ha már felnőtté vált.

Mindezek a tanácsok természetesen más jelentőséget kapnak, ha a gyerek a programozás iránt érdeklődik, és abban tehetséget mutat, hiszen akkor magától értetődik, hogy a szokásosnál több időt tölt a gép előtt.

3. Vegyük figyelembe gyermekünk érettségét!

A gyerekek személyisége különböző ütemben fejlődik, más és más időpontban tesz szert bizonyos képességekre. A gyermeki személyiség számtalan egyéni jellemzővel bír, amely befolyással van a számítógép használatra. Fontos tulajdonság a társas kapcsolatteremtő képesség. A zárkózottabb, gátlásos gyermek számára a virtuális világ könnyen nyújthat olyan kompenzációt, amely még kevésbé motiválja a kapcsolatteremtő készségeinek fejlesztésére. Gyermekünk önkontrollja, frusztráció tűrése szintén hatással van a számítógép használatra. Az impulzív, vágyait késleltetni alig tudó gyerekeken könnyebben eluralkodhat a függőség, akár a játékokkal, akár az internettel kapcsolatban. A legkevésbé szem előtt lévő, így a szülők által legkövethetetlenebb eszközt az okostelefont, csak kiforrottabb személyiségű, impulzivitásra kevésbé hajlamos kamasz kezébe érdemes adni.

 Ugyanilyen negatív befolyása lehet bármilyen pszichés problémának, mellyel gyermekünk küzd. Ilyen lehet a hiperaktivitás, a figyelemzavar, a depresszió, kényszerbetegség, és bármilyen más viselkedés zavar. Ezek megnehezítik e helyes géphasználat elsajátítását, hiszen könnyen pótlékká, vágyteljesítővé válhat. Az ilyen gyerekeknél fokozott korlátozásra, és a virtuális világgal való ismerkedés későbbre tolására lehet szükség, amíg személyiségük szilárdabbá nem válik. Amennyiben gyermekünk kezdi elsajátítani az önkontroll funkciókat, képes kivárni a megfelelő pillanatot vágyai teljesítésére, hajlandó energiát, kitartást, szorgalmat fektetni valamilyen értékes tevékenységbe, képes az idején hasznosan eltölteni, nem unatkozik, megfelelőek a társas kapcsolatai akkor feltehetően könnyebben képes kontrollt gyakorolni a virtuális világ felett is, képes a számítógépen hasznosan felhasználni.

4. A szülői minta 

Minden ismeretközlésnél hatásosabb a szülői mintaadás. Számtalan esetben a szülők két szélsőség között szóródnak. Vagy maguk is rabjai a gépnek, vagy teljesen analfabéták a számítógéppel kapcsolatban. Ilyen esetekben nehéz megfelelő szokásokat kialakítani gyerekben. Ebben az esetben a szülő a gyermeke érdekében nézzen szembe saját hiányosságaival! A függő fordulhat szakemberhez, vagy legalább igyekezzen a használatot olyan időszakra korlátozni, amikor a gyerek nem látja. Az ismeretekkel nem rendelkező szülő pedig képezze magát, szerezzen jártasságot, különben úgy tesz, mintha minden útmutatás nélkül, egyedül eresztené az utcára tapasztalatlan gyermekét. Ilyet egy szülő sem tenne, miért engedné hát gyermekét olyan világba, amelynek jellemzőiről, veszélyeiről semmit sem tud. Hasznos szempont, hogy a számítógépet hová helyezzük a saját és a gyermekünk életében. Ha az együtt töltött idő, közös játék fő színtere a számítógépezés, vagy a jutalmazás, büntetés gyakori eszköze, akkor akaratlanul is a gépezés kiemelt fontosságát közvetítjük a gyerek felé, így ő is kevésbé tudja majd helyén kezelni azt. Jegyezzük meg, minél nagyobb a különbség saját és a gyermekünk alapvető ismeretei között, annál kevésbé tudjuk megvédelmezni a gyermeket a veszélyekkel szemben.

5. Elenőrizzünk!.

A gondos szülő nem szűnik meg ellenőrizni gyermekét, egész felnőttkoráig, bár egyre csökkenő mértékben. Kíváncsiak vagyunk, gyermekünk merre jár, kikkel barátkozik, milyen programokon vesz részt, így ugyanezzel a felelősséggel viszonyuljunk gyermekünk virtuális világban végzett tevékenységei iránt is. Ajánlatos, ha érettségtől függően 14-16 éves kor alatt a gyerek nem rendelkezik saját géppel, a meglévőt pedig jól látható, közösen használt térbe érdemes helyezni, semmiképp sem eldugott sarokba, vagy a gyerekszobába. A mindennapi gyakorlatban a szakemberek gyakran tapasztalják, hogy a szülők gyakran arra sem veszik fáradtságot, hogy ellenőrizzék a gyermek által játszott játékokat, és 16, vagy 18 éven felülieknek szóló játékszoftvereket ajándékoznak. Pedig ennél kifinomultabb módjai is léteznek a felügyeletnek. Létezik program, amely lekorlátozza a géphasználat idejét, rögzíti, hogy gyermekünk milyen tevékenységeket folytatott a gépen, milyen programokat használt, mely internetes oldalakat látogatta. Mindemellett minden szülőnek kötelessége figyelembe venni a játékprogramok életkori ajánlásait. Elengednénk-e 10 éves gyermekünket egy felnőtteknek szóló, szex-, vagy horrorfilmre? Természetesen nem. A felnőtteknek szóló agresszív, horrorisztikus játékokkal viszont nyugodt szívvel engedjük őket játszani. A kutatások szerint nem mindegy, hogy valaki milyen virtuális játékkal játszik. A sok agressziót tartalmazó játékok hosszú távon agresszívvá teszik a játékost. Azáltal, hogy nagyobb eséllyel vár környezetétől agresszív reakciót, illetve értelmezi annak a társas ingereket, és ad ő maga is agresszív választ. Egy proszociális játék, melyben a cél a valakinek nyújtott segítség, viszont hosszú távon erősítheti az empátiát. Vegyük a fáradtságot és óvó figyelmünkkel kövessük gyermekünk számítógép használatát, hogy idejében felismerjük a kóros használat jeleit.

6. Viselkedési zavarok és a számítógép

A virtuális világ, mint minden a hétköznapi ingereknél intenzívebb élmény könnyen függőséget okozhat. A kevésbé ellenálló személyiség hamarabb a csapdájába eshet. Márpedig a gyermekek személyisége az éretlenségéből adódóan még kiszolgáltatottabb. A kóros géphasználatnak, a többi függőséghez hasonló árulkodó jelei vannak. Ilyenek a szokásos viselkedés megváltozása, ingerlékenység, nyugtalanság, fáradtság, a tevékenység korlátozására adott szokatlanul heves reakció, romló tanulmányi eredmény, beszűkülő családi, és egyéb kapcsolatok. A gondolkodást, beszélgetést, ilyenkor a függőség tárgya tölti ki, a szenvedélybeteg alig várja a következő használatot, képtelen a használat idejét kontrollálni, elhanyagolja akár élettani szükségleteit is. A függőséget nagyon komolyan kell venni, hiszen komoly rombolást fejt ki a kiskorú személyiségében, kapcsolataiban, és a tanulmányi eredmény lerontásával a jövőbeli boldogulását is veszélyezteti. Ilyenkor a szülő felelőssége, hogy szakemberhez forduljon, a gyermek beleegyezése nélkül is, hiszen a szenvedélybeteg gyermeknek gyakran nincs betegségbelátása, nem érzékeli helyzete súlyosságát.

Milyen választ adhatunk tehát a bevezető kérdésre, kell-e a gyereknek a számítógép virtuális világa? A helyes válasz, hogy attól függ. Attól függ, a gyerek milyen korú, személyiségű, milyen képességek rendelkezik, és mire akarja használni. A felelősség mindig a miénk, szülőké, hogy figyelembe véve az előbbi szempontokat, mit engedünk számukra, és milyen mértékben neveljük rá gyermekeinket az egészséges géphasználatra.

Pszichológust keres? Forduljon hozzám bizalommal!

Korunkban, a sokat hangoztatott megállapítás szerint a házasságok veszélyben vannak. Egyesek szerint ez az intézmény egyenesen elavult, nem szolgálja már az együtt élő férfiak és nők érdekeit. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rengeteg válás. Hazánkban 1000 házasságkötésre 562 válás jut, minden 10. felnőtt ember elváltként éli az életét. A legtöbben mégis a tartós és boldog házasság reményével indulnak neki a jövőnek. Minek köszönhető, hogy mégis olyan sok házasság szenved hajótörést?

Az előző hasonlatból kiindulva, tekintsük a házasságot egy hajóútnak, a csodálatos, de gyakran háborgó, viharos óceánon! Ki kérdőjelezné meg, hogy egy hajóút életveszélyes vállalkozás, még akkor is, ha a személyzet felkészült, és ismeri a hajó irányításának, és a meteorológiának minden csínját-bínját? Hát még, ha felkészületlenek a matrózok. Márpedig sok mennyasszony, és vőlegény igen gyér ismeretekkel rendelkezik a kapcsolatok működéséről, buktatóiról és a konfliktusok kezelési módjairól. Sokan mindössze saját szüleik házasságából szerezték a jó-rossz tapasztalatokat. Azonban, ha időtálló, és boldog házasságot szeretnénk, többre van szükség. Mint ahogy, a vitorlázók is sokáig tanulják a hajózási ismereteket, úgy ajánlatos a házasoknak is néhány praktikus ismeretet elsajátítani.

1. Különbözőek vagyunk! Ne próbáljuk meg társunkat a saját képünkre formálni. Formálódik ő magától is, de csak elfogadó szeretetünk által. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy párunk eltérő neveltetésből, családból származik. Más mintákat, szeretetkifejezési módokat, konfliktuskezelő megoldásokat hozott. Ne tartsuk természetesnek, hogy férjük, vagy feleségünk is ugyanúgy lát, értékel dolgokat, mint mi. Ismerjük meg társunkat, tiszteljük a különbözőségét, és próbáljunk az ő fejével is gondolkodni! Ha házastársunk is így tesz, akkor nagy esélyünk van a harmonikus kapcsolatra. Örüljünk annak, hogy nem vagyunk egyformák! Elengedhetetlen ugyanakkor, hogy alkalmazkodjunk egymáshoz. A kapcsolat kiegyensúlyozott működése érdekében fel kell áldoznunk magunkból valamit. Ahol csak az egyik fél elképzelései, döntései érvényesülnek, ott a másik lassan magányosnak elhanyagoltnak, sértettnek érzi majd magát, és veszekedések végtelen sora indulhat el. Legjobb módszer, ha mindketten a másik boldogságát szem előtt tartva élnek.

2. Kommunikáljunk! A zárkózottabb személyiségűek számára ez nehezebb, mint gondolnánk. Nem elég csak beszélnünk, meg is kell hallgatnunk a másikat. Nem elég meghallgatni, érdeklődjünk is párunk dolgai iránt. Mi foglalkoztatja, milyen örömei gondjai vannak? Kommunikálni nem csak szóban lehet, kifejezhetjük a szeretetünket érintéssel, pillantással, figyelmességgel is. Tanuljuk meg a másik igényeit! Mire vágyik? Beszélgetésre, érintésre, vigasztalásra, bátorításra? Ha mindkét fél azt adja, amire a másiknak szüksége van, semmi nem áll a boldogság útjába. A megfigyelések alapján különösen fontos ez a nők számára, míg a férfiakat kevésbé viseli meg a kommunikáció hiánya. A férfiaknak különösen oda kell tehát figyelni a kommunikáció fenntartására. A férjek cserébe viszont feleségük elismerésére, tiszteletére vágynak, hogy erős, cselekvőképes, férfias férfiként nézzenek rájuk. Alapszabály, hogy amennyire NŐ-ként bánunk feleségeinkkel, úgy leszünk mi is FÉRFIAK, és fordítva.

3. Töltsünk időt együtt! Ahogy egy hajót úgy a házasságot is ápolni kell. Időt, energiát, kell rá szánnunk. Ha a matrózok útközben nem gondoznák a hajót, a lecsapó vihar meglazíthatná a csavarokat, vereteket és elpusztítaná a hajót, a legénységgel együtt. Amennyire természetes ez egy hajóút során, annak kell lennie a házasság alatt is. A befektetett idő és energia teszi tartóssá a házasságunkat. Különösen megszívlelendő ez a gyermekesek és a hosszú idő óta együttélők számára.  A kettesben töltött idő semmivel nem pótolható. Ezt gyermekeink sem akadályozhatják. Időnként bízzuk őket rokonainkra, vagy babysitterre! Egy kapcsolatot csak a közös élmények tesznek még szorosabbá. Ezen az elven alapulnak a különböző közösségfejlesztő, csapatépítő tréningek is. Egy-egy séta, közös kirándulás, gyertyafényes vacsora vagy fürdőzés csodákra lehet képes.

4. Tudjunk megbocsátani! Egy hajón nincs helye a konfliktusnak. A széthúzó csapat könnyen a hullámok martalékává válhat. A házasság is ilyen veszélyes üzem! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy sértettségünket, tüskéinket őrizgessük. Ki kell rántani, míg el nem gennyesedik. Lehet, hogy a társad megbántott, és érzékeny pontodra tapintott, de tudnod kell megbocsátani, vagy bocsánatot kérni. Társad talán nem is tud róla, hogy megsértett önérzetedben. Beszélj róla, fejezd ki bánatodat egyes szám első személyben! Ne vádaskodj, ne vágj vissza, mert az csak további sebeket szül! Csak a megbocsátás vezethet a kapcsolat gyógyulásához.

5. A cselekedetek többet érnek az érzelmeknél! Sokan abba a csapdába esnek, hogy csapongó érzelmeikre bízzák magukat. Olyan ez, mintha hajónkat mindig arra kormányoznánk, amerre a szél dagasztja a vitorlákat, nem pedig az iránytű állandóságában bíznánk. A házasságban nem mindig tombol a szerelem. Előfordul, hogy fáradtak, lehangoltak vagyunk, sértetten begubózunk, vagy társunk hibája hirtelen még bántóbbak, zavaróbbakká válnak. Az emberek egy része ilyenkor a válásra gondol megoldásként, és nem veszi számításba, hogy a kapcsolat meg is újítható. Érdekes emberi vonás, hogy cselekedeteinknek igyekszünk belső okokat tulajdonítani, még akkor is, ha nyilvánvalóan nem ilyen indíttatásból származnak. Érdekes kísérletek jutottak arra a megállapításra, ha kedvesen kezdünk viselkedni valakivel, akit nem kedvelünk, tetteinket elkezdjük pozitív érzelmeinknek tulajdonítani, amelyek ennek hatására ki is alakulnak. Ha úgy érezzük érzéseink ellaposodtak társunk iránt, kezdjünk figyelmesek, megértőek, gyengédek lenni hozzá, és szerelmünk újra fellángol majd.

6. A kihívások, feszültségek elkerülhetetlenek. A hajón egy veszélyes helyzetben egy dolog tilos: a pánikolás. A pánik lebénít, akadályozza, hogy sikeresen megbirkózzunk a helyzettel. Ha a házasságunkban konfliktusok bukkannak fel, az csak annak a jele, hogy kapcsolatunk élő, és új élethelyzetbe kerültünk, amihez alkalmazkodnunk kell. Minden életszakasz más megoldásokat kíván. Másképp működik egy gyermektelen, egy kisgyermekes, vagy egy felnőtt gyerekekkel rendelkező kapcsolat. Minden szakasznak megvan a szépsége és a működési módja. Ne ijedjünk meg tehát az új élethelyzetektől, ha az előző pontokat sikerrel alkalmazzuk, házasságunk nagy eséllyel alkalmazkodik az új élethelyzethez.

A házasság azonban nem csak buktatók és konfliktusok sorozata, mint, ahogy egy hajóút sem a természeti erők tombolásából áll. Nincs annál csodálatosabb, mintha valaki megért, elfogad, és szeret minket, aki előtt legmélyebb valónkat sem kell szégyellnünk. és akivel annyi örömteli pillanatot oszthatunk meg.

Pszichológust keres? Forduljon hozzám bizalommal!