Évszázadokon keresztül a gazdálkodás, a mesterségek fogásai, a természetről, a világ működéséről összegyűjtött ismeretek jó része apáról fiúra öröklődött. Ez a tudás tette a fiút érett férfivé, és adott számára olyan magabiztosságot mellyel elsajátította férfias viselkedést, és könnyebben eligazodott a világban. A XX. század második felétől a modern világban veszélybe került ez az öröklődő bölcsesség. A háborúk, a családok felbomlása elragadta az apákat a gyermekeik mellől. Ezen változások következményei már kezdenek kibontakozni körülöttünk. A hagyományok, a tekintély, a szabályok tisztelete megrendült, egyetemes emberi értékek kérdőjeleződnek meg, és a modern nyugati világ nőiesedésnek indult. Még az olyan korábban hagyományosan férfias társadalmak, mint a skandináv, vagy a germán egyre feminímebb vonásokat öltenek.

Az apák hiányából adódó károkat mind a lány, mind a fiúgyermekek megszenvedik. A lányok elvesztik a védelmező, alkotó, tiszteletreméltó férfi képét, s így természetesen saját nőiességük kibontakozása is csorbát szenved. Az könnyen belátható, hogy a minta hiányában a fiúk nem tudnak igazi férfias férfivé válni. A lányok, és a fiúk is bizonytalan, elköteleződni nem tudó nagy gyermekek maradnak, akik nem képesek kitartani sem a párjuk, sem a családjuk mellett, inkább saját rövid távú vágyaik kielégítésére fordítják energiáikat.

A család a történelem kezdetétől a szocializáció elsődleges helye. A kisgyermek itt sajátítja el a társas kapcsolatok szabályait, a tágabb közösség normáit. Itt kell, hogy megkapja a fegyelmező nevelés mellett a szeretetet, és elfogadást, amelytől értékesnek érezheti magát. Kiegyensúlyozott gyermekeket csak az olyan biztonságot nyújtó, harmonikus légkörű család tud igazán nevelni, ahol az apa is aktívan kiveszi a részét a család életéből. Ehhez elengedhetetlen a szeretetteljes, egymás kölcsönös tiszteletén alapuló házasság, amelyben a feleség és a férj is jól érzi magát. A nemi, és családi szerepek összekuszálódásával ez a hagyományos családfogalom is szertefoszlani látszik.

Mindez valószínűleg már akkor elkezdődött, mikor a modern ipari társadalmak létrejöttek, a XX. századi nagy világégések, és embertelen diktatúrák, melyekben a férfi erő negatív romboló vonásai öltöttek tettet, pedig jelentősen felgyorsították a folyamatot. A nyugati világ tudatalattijában gyökeret vert, hogy a feltétlen tekintélytisztelet, a nemzetek túlzott maszkulin vonásai vezettek a történelem e sötét időszakához, és észrevétlenül megindult a férfiak elnőiesedése, és mellette nem kívánt mellékhatásként a nők elférfiasodása. Ez paradox módon számos pozitív következménnyel is járt. A férfiak felé megjelent az igény, hogy jobban vegyék ki részüket a gyermeknevelésből, és a háztartásból, és végre a nők is teret nyertek sok előlük addig elzárt területen. A negatív hatás azonban jelentősebb volt. A pozitív apakép nélkül maradt férfiak vagy folytatták a határozott életcél és kitartás nélküli, így rövid távú örömökre összpontosító, sokszor a szenvedélybetegségekbe süllyedő létet, vagy kénytelenek voltak a média, és a környezet sokszor ellentmondó férfiképe alapján egy saját férfi viselkedésmintát felépíteni. A maszkulin vonások leépítésében a tudomány is kivette a részét. Tanulmányok igazolták, hogy az apa és az anya valójában csereszabatos egymással, nincs a nevelésben olyan specifikum amelyet az apa tud nyújtani a gyermekeinek. A neutralizálódó férfi kép szerint szocializálódó férfiak számottevő része elutasította a családfői, férji, és az apai szerep betöltését, tovább hagyományozva a negatív mintát gyermekeire. Az évezred végére eredmény egy új generáció, a hosszabb távú elköteleződésre képtelen, családot alapítani nem is akaró, tulajdonképpen otthon gyereksorban élő huszas, harmincas (negyvenes?) férfiak, és nők sokasága lett. A nők nőiessége is átalakult. A férfiasság tiszteletének degradálódásával párhuzamosan a nőiesség is lealacsonyodott a nemiség egyre erőteljesebb hangsúlyozásig. Az udvarlási szokások átalakultak, a tisztelet hiányában pedig a férfiak és nők lecserélhető árucikké váltak. Útközben a kapcsolatokból kiveszett egymás tisztelete, mellyel a kapcsolatok szakítószilárdsága is vészesen lecsökkent. A férfiatlan férfiak sokszor kimondatlanul is megvetést kapnak párjuktól, aminek vége a válás, vagy a férfiak lassú perifériára szorulása a családban. Az ilyen családok jellemzője, hogy ott él az apa, vagy a férj, de még sincs jelen. Rosszabb esetben az italba menekül, vagy idejét a munkahelyén tölti, véleményét nem kérik ki, az anya maga intézi a család és a gyerekek ügyeit, az apa sokszor azt sem tudja, melyik iskolába járnak a gyermekei. Ez az anyák elkerülhetetlen elférfiasodásához vezetett. A feminizmus jogosan vetette fel, hogy, ha már nincs semmi értékelhető, tisztelhető vonás a férfiakban, miért férfiközpontú még mindig világunk.

Az apa nélkül felnőtt férfiak jó része még küzd a pozitív férfi és apa képért. A múltba, a médiához vagy saját archetipusaihoz nyúl vissza, és foggal- körömmel harcol azért, hogy betöltse férfi hivatását. Ezek a férfiak sajnos számtalan, egymásnak is ellentmondó elvárással találkoznak, amiből maguknak kell kiválasztaniuk a számukra megfelelőket.

Sok új kutatási eredmény igazolja, hogy az apa nem pótolható a családban. Olyan sajátos módon viszonyul a gyerekhez, ami hozzásegíti az utódot, hogy önbizalomra, stressztűrő képességre tegyen szert, és meg tudjon küzdeni az élet nehézségeivel. Az apai viszonyulás jellemzője, hogy kizökkenti a gyermeket az egyensúlyi állapotából, belső izgalmi szintjét megnöveli az olyan apás játékokkal, mint például a birkózás, segítve ezzel, hogy a gyerek eredményesen tanulja meg kezelni a szokatlan helyzeteket. A valódi apa nélkül felnövő gyermekek nehezebben sajátítják el a szabályok követését, mások jogainak tiszteletét, így könnyen öntörvényűvé válhatnak. A bűnözés, és a devianciák elharapózása is mutatja az apa nélkül nevelődő generációk sérült személyiségét. A felmérések alapján bűnözők jelentős hányada nem ismerte apját, vagy nem ápolt jó viszonyt vele, így nem is tanulta meg tisztelni a társadalmi kereteket.

Számos jelét láthatjuk tehát annak, milyen romboló hatása van a férfiasság leépülésének a modern világban. A folyamat már visszafordíthatatlan. A nyugati világ régi patriarchális vonásait már nem lehet, és talán nem is kell újra éleszteni. A jó oldala az, hogy elveszett sok negatívum is, mint például, a túlzott testi fenyítés, a gyereknevelésből, háztartásból való kivonulás, és a nemek közötti, sokszor megalázó egyenlőtlenség. Itt a lehetőség, hogy új pozitív férfi, és apakép alakuljon ki, mely a férfiak és nők közötti kölcsönös tiszteleten szereteten, bizalmon alapul. Egy olyan kép, melyben a férfi újra férfias vonásokkal rendelkezik, kitartó, védelmező, határozott, önfeláldozásra képes, nehézségekkel megharcoló, gyermeknevelésben, családi ügyekben tevékeny szerepet vállal. Ez azonban a nők, az anyák segítsége nélkül lehetetlen. Az ő szerepük, hogy erősítsék a gyerekekben a pozitív férfi, és apa képet, még akkor is, ha a környezetükben erre csak negatív példát látnak, bátorítsák fiaik, férjeik férfias vonásait, segítsék, bíztassák az apákat, apaszerepük betöltésében, és saját pozitív apa és férfiképükért való küzdelemben.

Pszichológust keres? Forduljon hozzám bizalommal!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.