1. Lásd őt olyannak amilyen valójában!

Mi, felnőttek sokszor gyermekünkkel akarjuk beteljesíteni álmainkat, önmagunk fiatalabb változataként látjuk őt, és elfelejtjük, hogy saját egyedi személyisége, érdeklődése, tehetsége van. Megpróbálhatjuk őt saját akaratunkhoz kötni, de ezzel csak a köztünk lévő távolságot és az ellenállását növeljük.

Ne akard őt más gyerekeihez hasonlítgatni! Mindig lesznek olyanok, akik jobban tanulnak, ügyesebben sportolnak, illedelmesebben viselkednek. Engedd, hogy kibontakoztassa a benne rejtőző adottságokat, személyiségvonásokat! Ne akarj feltételeket szabni az elfogadásához! Szeresd őt olyannak amilyen! Ha másokhoz méricskéled őt, megérzi, hogy számodra, sohasem lehet elég jó, így saját magát is leértékeli majd.

Gyermekedet soha ne használd pótlékként! Ő nem azért van, hogy valamilyen sérülésedet gyógyítsa, sebedet enyhítse. Hagyd, hogy a saját ütemében fejlődjön ki az a személyiség, ami benne rejtőzik!

2. Tekintsd őt teljes értékű emberi lénynek!

Hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, vagy épen komolytalannak tartani kisgyermekünk megjegyzéseit, észrevételeit, elégedetlenségét, dühét. Gyakran kinevetjük, vagy épen leordítjuk, mert épen zavar fontos teendőinkben. Ha ezt tesszük, azt közvetítjük felé, hogy gondolatai nem fontosak, jobb ha csendben marad.

Hallgasd meg őt komoly érdeklődéssel! Fektess energiát abba, hogy megértsd, mit akar közölni veled! Egy 2 évesnek nyilvánvalóan szűkebb eszköztára van annak kifejezésére, amit fontosnak tart, mégis meg akar osztani veled valamit az ő belső, különleges világából.  Ne értékeld le a mondanivalóját, csak azért, mert nevetségesen hangzik! Ne felejtsd el, gyermekednek még minden újdonság ebben a világban, és nem rendelkezik azzal a tudással, mint te.

3. Ne cselekedj helyette, hagyd, hogy tapasztalatot szerezzen!

Szülőként az a feladatod, hogy segítsd, támogasd gyermekedet. Ennek mértéke azonban életkoronként változik. Ha támogatásod nem csökken a gyermek növekedésével, elbizonytalanítod abban, hogy ő maga is képes véghezvinni dolgokat, megoldani nehéz helyzeteket. Ha túlságosan belefolysz a döntéseikbe, azt közvetíted felé, hogy nem tartod őt alkalmasnak arra, hogy önálló legyen. Mindez az egész későbbi életében az önbizalom, és a saját képességeibe vetett hit hiányához vezet.

4. Szeresd őt kiszámíthatóan!

Egyik nap kedves vagy, és figyelmes, a másik nap hideg, és távolságtartó. A gyermeked nevetése egyszer mosolyt csal az arcodra, máskor ráripakodsz, hogy az idegeidre megy. Egyik alkalommal megnyugtatod, és bölcs tanácsokkal látod el őt, ha hibázik, máskor türelmetlen vagy és gúnyos. Megígérsz neki valamit, amit hamarosan nem tartasz be. A gyereked nem tudja mire vélni, miért teszed ezt, arra a következtetésre jut majd, hogy valami gond van vele. Elkezdi leértékelni magát.

5. A megfelelő dolgokért vond őket felelősségre!

A gyereknek is meg kell tanulnia felelősséget vállalni a tetteiért. Ne bántson másokat, ne törje össze a testvére játékát, ne lopjon, ne rongálja meg a könyvtári könyvet. Viszont ne tartsd őt felelősnek rossz hangulatodért, a tönkre menő házasságodért, a munkahelyi konfliktusaidért, saját kudarcaidért.

6. Adj neki időt és helyet a játékra!

A játék öröm és fejlődés is egyben. Lehetőséget ad a képzelet szárnyalására, új dolgok felfedezésére, kipróbálásra. Játék közben a gyerek próbálgatja képességeit, és közben jól szórakozik. Miközben a gyerekek együtt játszanak, megtanulják az alkalmazkodást, és a társas konfliktusok megoldását. Kockázatot vállalhatnak biztonságos körülmények között.

Ne légy mindig a nyomában játék közben, állandóan utasítgatva, hogy mit ne tegyen, vagy azon problémázva, hogy miért nem tölti az idejét valami hasznosabb dologgal!  Hagyd ilyenkor, hogy saját útját járja! A kötetlen játék, és szabadidő nagyon fontos része a gyermekkornak, és nem csak valami átmeneti idő a zongoralecke, és az edzés között. Természetesen fontos, hogy tervezett tevékenységekben is részt vegyen, például segítsen a háztartásban életkorának megfelelően, de ha alig van szabadideje, fel kell tenned a kérdést, miért akarod, hogy ennyire elfoglalt legyen.

7.  Magabiztosság terén te vagy a minta gyermeked számára!

A magabiztosság nem a hamis hősködésről szól vagy arról, hogy rejtsük el érzelmeinket, gyengeségeinket, különben mások nem tisztelnek majd. Az igazi önbizalom az, ha szereted, elfogadod, magad, és általában kedves vagy önmagadhoz. Megdicséred magad, ha valami jól sikerült, és nem gyötröd magad azzal, hogy nem vagy képes semmire, ha hibázol. Hiszel magadban, hogy képes vagy értékes életet élni, és véghezvinni dolgokat. Élvezed, ha jól megy az életed, de elfogadod azt is, hogy nem vagy tökéletes, és időnként hibázol. A kudarcok után is képes vagy tovább dolgozni, küzdeni álmaidért, megharcolni a nehézségekkel, szeretni embereket, elfogadni a szeretetet, és élvezni az életet.

A gyereked érzékeny a viselkedésedre. Megfigyeli, hogyan reagálsz kudarc, szégyen vagy más nehézség esetén. Ha általában a kudarc, vagy a hibázás után kevésbé tartod magad értékesnek, vagy szerethetőnek, akkor a gyermeked kifinomult antennája érzékeli ezt, és elsajátítja a hozzáállásodat, ami hosszú távon romboló hatással lesz az életére.

Vizsgáld meg önmagad! Gyakran hasonlítgatod magad másokhoz? Alapvetően jól érzed magad a bőrödben? Az életedet kudarcok sorozatának tartod, vagy bár tudod, hogy miben kell fejlődnöd, elfogadod azt, amilyen vagy? Dolgozz magadon, hogy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb légy! Tedd a saját érdekedben, és azért, hogy a gyermeked egészségesebb önértékelést alakítson ki, és magabiztosabbá váljon!

Pszichológust keres? Forduljon hozzám bizalommal!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.