Marriage.jpgA szerelem egy felemelő, de ugyanakkor változékony érzelem. Kapcsolatokat forraszt össze és tép szét. Az egekig emel, vagy a mélybe taszít. Nem hallgat az akaratunkra, nem engedelmeskedik semmilyen ésszerűségnek. Hogy építhetünk rá mégis tartós kapcsolatokat, családi életet? A felmérések szerint minél nagyobb euforiával, minél lángolóbb érzelemmel indul egy kapcsolat annál nagyobb a válás valószínűsége. Sokan tragédiaként élik meg az érzelmek intenzitásának csökkenését. A szerelem-mentes kapcsolatok ugyanakkor nem elégítik ki boldogság iránti vágyunkat, és elégedetlenül vegetálhatunk egy ellaposodott házasságban. Akkor most mi is a helyzet a szerelemmel? Hűségesen kövessük egyik kapcsolatból a másikba vagy törődjünk bele az igazságba:  „A szerelemnek múlnia kell.”?

Az emberek többsége az előbbi tapasztalatok ellenére is hisz a szerelemben. Egy amerikai kutatás alapján 91%-uk továbbra is szerelmet tekinti a házasság alapjának. Mégis kevés párnak sikerül megvalósítania a tartós, és egyúttal a szerelmet, és a szenvedélyt sem nélkülöző házasságot.

A tudomány ezt a nehezen megfogható, csodálatos valamit, ami a szerelem, sem hagyja ki vizsgálódása tárgyából. A számtalan elmélet szerint többféle összetevőből áll. Van benne egy adag kötődést: amely egy igény arra, hogy valakihez tartozzunk, érezzük, hogy fontosak vagyunk számára, és kifejezzük, hogy ő is nekünk. Tartalmaz intimitást, amely legbelsőbb gondolatatok, érzések megosztásán, kettesben átélt élményeken alapul, és tele van olyan dolgokkal, amely csak az a két ember ismer. Olyan mint egy sajátos, titkos nyelv, amit senki más nem ért. A harmadik összetevője pedig a szenvedély: amely valamiféle szexuális jellegű vonzódás. Vágy arra, hogy eggyé váljuk, egy test legyünk. Az első kettő a barátságban, vagy családi kapcsolatokban is megtalálható. Akkor a szenvedély lenne az, ami egyedivé teszi a szerelmet, és megkülönbözteti a szeretettől? Hány olyan kapcsolatot, házasságot ismerünk mégis, amelyikből hiányzik a szenvedély, a vonzalom. Amelyben a párok inkább jó barátoknak tűnnek, mint szeretőknek. Talán ez is azt az általános tapasztalatot támasztja alá, hogy a szerelem idővel szeretetté alakul? Sokan mégsem nyugszanak ebbe bele, és újra és újra át akarják élni a szerelmet.

A szerelem egyszerre erősíti és ingataggá is teszi a kapcsolatot. Erősíti, mert segít, hogy megoldjuk a konfliktusokat, elfogadjuk egymás zavaró tulajdonságait. Mert bizony zavaró tulajdonságok akármennyire körültekintően is választunk biztosan lesznek. (Persze ez elérhet egy kritikus tömeget, amely szinte már pokollá teheti a kapcsolatot, ilyenkor elgondolkodtató, hogy mi az a mi azt a két embert egymáshoz vonzotta.) Egy kutatás 17%-ra becsülte annak az esélyét, hogy két párt kereső ember által kedvelt tulajdonságok egybe essenek. Fel kell tehát készülnünk az elfogadás, és a kompromisszumok gyakorlására. Ez nem mindig megy könnyen. Sok esetben annyira beszippantja a párt az indulatok örvénye, hogy maguktól képtelenek megoldást találni az ellentétekre. Ilyenkor ne habozzunk szakember segítségéhez folyamodni. Egy képzett párterapeuta tudásával hatékony segítséget nyújthat a kapcsolat rendbehozásához.

A szerelem szeszélye sok kapcsolat halálát okozza. A statisztikák azt mutatják, hogy a hazánkban, és feltehetően többi országban is a hűtlenség a legfőbb válóok. A párok hagyják kihűlni a vonzalmat, de érthető módon nem tudnak nélküli élni, így mint a kiéhezett ember az ételnek, képtelenek ellenállni egy harmadik csábításának. Nem más ez, mint egy gondatlanságból elkövetett kapcsolat-gyilkosság. Sok esetben mindkét fél részes a „bűntényben”. Az ártatlan áldozatok pedig legtöbbször a gyermekeink.

Ha hosszú távra tervezünk, bizony fel kell készülnünk, hogy a szerelem intenzitása változni fog. Jöhetnek olyan helyzetek, amikor csökken a férfi és nő közötti intimitás, vonzalom. Lehet az gyermek születése, betegség, munkahelyi stressz. Ez az a pillanat a mikor elkezdünk pánikolni. Baljós árnyként borít be minket a felismerés: már nem vagyok belé szerelmes, kihunyt a láng. Visszatérhet még a szerelem?

Bizony vissza, de sajnos befektetett munka, és energia nélkül búcsút inthetünk neki. A legfontosabb teendő, hogy a kapcsolatban fenntartsuk, vagy visszaállítsuk az intimitás optimális szintjét. Ez nyílván más egy néhány hónapos kisbabával rendelkező párnál, és más a mézesheteit töltő friss házasoknál. Az intimitás egy védőburkot képez a kapcsolat körül, és megteremti a lehetőséget a vonzalom újabb és újabb fellobbanásának. Nem szabad leszokni arról, hogy megosszuk egymással örömeinket, vágyainkat, sértettségünket, bánatunkat. Ez főleg a negatív érzések esetén kőkemény munkát igényel. Újra és újra meg kell teremteni az alkalmat a közös együttlétekre, randira, találkára, vacsorára, kirándulásra, a fantázia ezen a téren kimeríthetetlen. Elevenítsük fel az udvarlás időszakát, és mindazt, ami egymáshoz vonzott minket. A társunkban továbbra is ott van minden, amiért beleszerettünk, de ha mi már nem így nézünk, gondolunk rá, elhalványul, és belepi a por.

 Láttuk, hogy a szenvedély, és a vonzalom milyen fontos része a szerelemnek. A szexuális kapcsolat is csak ebben az intimitás védőburkában lehet igazán kielégítő. A nők különösen megérzik, ha az intimitás eltűnt, és helyette csak egy „stresszlevezető menet” maradt.

 A két ember közötti bensőségesség kicsúcsosodása az érzelmekkel teli szexuális együttlét. Nem szabad elhanyagolnunk. Nem törvényszerű, hogy egy 15-20 éve együttlévő pár szenvedélymentesen élje az életét. De a szenvedélyért meg kell küzdeni. Első tehát az intimitás védőburka. Ebből a védett közegből szemlélve a társunk cselekedetei már nem a rosszindulat jelei, hanem kétségbeesett vágy a szeretet, a tisztelet, és az elfogadás iránt.

 A következő lépés, az udvarlás, és csábítás. Figyeljünk oda külsőnkre ruházatunkra, teremtsünk alkalmat a romantikus együttlétekre. Használjuk a képzeletünket. A játék, a tánc, a gyertyafény, séta a vízparton, a hétköznapi simogatások, bókok jelzik a partnernek, hogy vonzónak tartom, megerősítik az önbizalmát, és benne is felkeltik a vágyat. Ezeket a viselkedésformákat gyakorolhatjuk úgyis ha éppen nincs a topon a libidónk. Ha ezekre időt szánunk újra és újra fel fog lobbanni bennünk és társunkban a szenvedély.marriage2.jpg

Egy tartós kapcsolat tehát nem egy gondtalan sütkérezés a napon. Sokkal inkább egy hajóútra hasonlít, mely tele van csodálatos, és ugyanakkor megterhelő élményekkel. Aki úgy vág neki az útnak, hogy nem számol a viharokkal, hatalmas hullámokkal, annak hamar elmegy a kedve az egésztől, és vissza akar fordulni. Ha viszont egy pár összhangban működik, felkészülnek a viszontagságokra, ugyanakkor élvezik a „gondtalan” napokat is azok hajója legyőzi a tengert és célhoz ér. A széthúzás, az egymástól való elidegenedés egy hajón végzetessé válhat, hasonlóképpen egy házasságban. Amikor azonban legyőzzük az akadályokat, a közös cél felé repíti a hajónkat a szél, és a társunkra pillantunk, akkor eltölt majd minket az elégedett boldogság, hogy megérte fáradtságot.

Házaspároknak konfliktuskezelés! Lélekliget Pszichológiai Rendelő

A bejegyzés trackback címe:

https://lelki-vilag.blog.hu/api/trackback/id/tr495820026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.