Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

bed_top.jpgA szex a legnépszerűbb téma a világon, időnként meg is csömörlünk a médiából áradó szexuális tartalmak özönétől. Azt hisszük már mindent tudunk róla, túlzásnak tartjuk a témán való állandó rágódást. Mégis sok házasságban vezet problémákhoz, hogy a párok nem ismerik sem a másik nem általános jellemzőit, sem a társuk igényeit, vágyait. Gyakran azt gondoljuk, hogy a szexualitás csak a mi házasságunkban okoz konfliktusokat. Meglepődnénk, ha tudnánk hány férfi teszi fel magának a kérdéseket: „Vajon velem van a baj, hogy ilyen sokszor kívánom a szeretkezést? Lehet, hogy szexfüggő vagyok? Miért nem tudom már felizgatni a feleségem?  A nők pedig aggódva gondolnak arra, hogy talán frigidek, hogy ilyen kevésszer van kedvük a szexhez?  Számtalan filmben jelenik meg a sztereotípia a szexuálisan ellaposodott házasságról, ahol nem tombol már a szenvedély, a férj az ágyban inkább olvasgat, a feleség pedig fejfájásra hivatkozva fordul a másik oldalára. Sok fiatal fantáziájában a házasság egyet jelent a szenvedély, és az egymás iránti vágy kihűlésével. A kutatások szerint a szexuális együttlétek intenzitása az évek előrehaladtával valóban csökken, mégsem törvényszerű, hogy házasság vágyölő hatású legyen. Sok házastársi kapcsolatban működik jól, mindkét fél számára kielégítően a szexuális élet, persze ez nem jelenti azt, hogy a gyakorisága nem változik. Számos kapcsolatban viszont állandó feszültség, és sérelem színtere a testi kapcsolat.

A szex az esetek túlnyomó részében a kapcsolatok megbízható fokmérője. Nem tarthatjuk jól működőnek azt a házasságot, ahol ez a terület mindkét fél számára frusztrációk forrása. Egyértelműen halálra ítélt az a kapcsolat, ahol nincs már testi együttlét. Ez azonban legtöbb esetben egy összetett érzelmi folyamat kicsúcsosodása, ahol a szexuális aktusok minősége csak az okok egy részét képezi. A felmérések alapján megállapítható, hogy a konfliktusok jó része megoldódna, ha a párok tisztában lennének egymás igényeivel, vágyaival, a férfiak beszélnék a nők „nyelvét”, a nők pedig a férfiakét. A két nem szexszel kapcsolatos eltérő nyelvhasználatával szótárakat lehetne megtölteni. Melyik férfi tudja vajon, mit jelent mikor asszonya azzal a rejtélyes szóval utasítja el közeledést, hogy nem elég „romantikus”. A feleségek pedig nincsenek tisztában azzal, hogy a „gyengédségre vágyom” kijelentés, a férjek szótárában egyenlő a szeretkezésre való felhívással. Ha nem beszélünk egy nyelvet törvényszerű, hogy csalódunk egymásban.

A szexualitással kapcsolatos konfliktusok jó részének eredete az a vélekedés, hogy „ugyanolyan erős testi vággyal rendelkezünk”. Ez már csak azért sem lehet így, hiszen a férfi, és a nő biológiájában alapvető eltérések vannak. A libidóért felelős hormonok szintje a férfiakban állandó, míg a nőknél ciklikus ingadozást mutat. Egy férfi így természetesebben sokkal többször áll készen egy kis „összebújásra”, mint felesége. A férfiak gyakrabban gondolnak a szexre, és nemi vágyuk kevésbé függ a kapcsolat aktuális állapotától, vagy aktuális érzelmeiktől. Egy nő először beszélgetni, kapcsolódni szeretne, és gyengédségre vágyik, a férfinek pedig maga szex a gyengédség és a kapcsolódás. A férfi hamarabb kerül izgalmi állapotba, számára sokszor elég a látvány, a nők vágyának felkeltése viszont sokkal összetettebb, nehezebben körülírható. Egy feleséget ritkán izgat fel egy erotikus fotó, vagy egy férfi alsónadrág, neki fontosabb, hogy a férje hogyan viszonyul hozzá érzelmileg. Kielégítőnek érzi e a kommunikációt, a szeretet kimutatását társa részéről. Talán ezt fejezi ki homályos értelmű „romantika” szó, melynek hallatán a férfiak képesek a falra mászni. Biztonságérzet, kommunikáció, gyengédség hiányában a női libidó nem működik. A legkisebb stressz is kizökkenti a vágyakozó hangulatból. Ha stresszes a munkahelye, ricsajoznak a gyerekek a szomszédszobában, vagy nincsenek kifizetve a számlák ne várjuk, hogy nőnket minden zökkenő nélkül ágyba vihetjük. A férfiaknak a szex sokszor egyenesen feszültség levezetést jelent, így nehezen toleráljuk, személyünk elutasításaként érzékeljük feleségünk húzódozását. A férjeknek nem szabad elfelejteniük a jól ismert bölcsességet: A női vágy nem a két láb, hanem a két fül között keletkezik. Mi, férfiak ne gondoljuk azonban, hogy a nők nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha sokszor kell elutasítaniuk a társukat! Ha nem beszéljük meg ezeket a feszültségeket, a nemi élet könnyen görcsössé válhat, amelyben mindkét fél úgy érzi teljesítenie kellene, de nem tudja hogyan. Osszuk meg egymással, hogy hogyan működünk, mi esne jól nekünk! A nők ne szégyelljék, hogy inkább vágynak a gyengéd simogatásra cirógatásra, mint combok és a mellek markolászására, a férfiak pedig beszéljenek arról, hogy az erősebb, direktebb ingerlést szeretik, és élvezik párjuk látványát szex közben!

Nincs kétség a harmóniához a mindkét fél kompromisszumára, energia, és idő befektetésre van szükség. Ez a folyamat sokban hasonlít a tánchoz, ami jól tudjuk, hogy egy vízszintes vágy függőleges kifejeződése. A tánc során is állandóan váltakozik a férfi és a nő szerepe, hol az egyik, hol a másik távolodik, vagy lép közelebb. A tánc szenvedélye is folyamatosan ingadozik. Még az oly vérpezsdítő tangó sincs állandóan ugyanazon a hőfokon. A tánc állandó improvizáció, és kreativitás is egyben, ami nélkülözhetetlen a szexuális életben is. Aki ezeket meg akarja spórolni és az érzelemmentes alkalmi kapcsolatokba menekül, soha nem fogja megtapasztalni az eggyé olvadás felemelő érzését, érzelmi elsivárosodás lesz az osztályrésze.

 Mit tegyünk hát, hogy házasságunkban, kapcsolatainkban megőrizzük a szenvedélyt és az örömteli szexuális életet?

  1. Ápoljuk az érzelmi kapcsolatunkat! Mutassuk ki minél többször, minél többféle módon szeretetünket!
  2. Beszélgessünk a szexszel kapcsolatos igényeinkről, vágyainkról!
  3. Tartsuk észben, hogy máshogy működünk! Libidónk eltérő erősségű, más dolgok hoznak izgalomba, és nem ugyanolyan úton jutunk el a kielégülésig! Ne vegyük személyünk elutasításának, ha a párunk épen nem vágyik a szeretkezésre!
  4. Engedjünk időnként társunknak, akkor is, ha épen nincs hozzá kedvünk! A szeretet egyik jele, ha elsősorban a másik boldogságát, jóllétét tartjuk szem előtt! Jó eséllyel ugyanezt fogjuk visszakapni is.
  5. Legyünk kreatívak, kísérletezőek! Ez a szenvedély ébren tartásának egyik leghatékonyabb módja! Ne felejtsük azonban, hogy mindez biztonságos, pozitív érzelmi légkör nélkül nem fog működni!

Pszichológust keres? Forduljon hozzám bizalommal!

A bejegyzés trackback címe:

https://lelki-vilag.blog.hu/api/trackback/id/tr605212376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zila5 2013.04.09. 12:57:51

Ez mind igaz.
Sajnos manapság örülhetünk, ha van időnk egy ilyen írást elolvasni és fel is fogni, a gyakorlatba való átültetés viszont eléggé reménytelennek látszik. :)
Van itt egy kis bibi is...ugye nem kell feltrancsíroznunk a társunkat, ha éppen nem vágyik ránk? :)
"Ne vegyük személyünk elutasításának, ha a párunk épen nem vágyik a szeretkezésre!"

Bakondi Gábor 2013.04.09. 16:47:19

@zila5:
Igen. Az idő és a fáradtság nagy ellensége a szexnek. De egyszerűen nem tehetjük meg, hogy az anyagi boldogulás (?) oltárán feláldozzuk a házasságunkat.

zila5 2013.04.09. 17:05:21

@Bakondi Gábor:
Igen ám, de pont ezért keresnek sokan inkább egy szeretőt, mert a szex hiánya miatt nem fogják felrúgni a házasságukat vagy kockára tenni az anyagi biztonságukat.
Házon kívül sokkal egyszerűbb lezavarni egy pásztorórát, mint ennyit dolgozni otthon érte.

Pipimalac 2013.04.09. 17:26:22

Úgy gondolom az írás eléggé sztereotipizálja a férfi és női vágy mozgatórugóit. A gyengéd, "romantikus" közelítés női szemmel nem minden esetben vágykeltő, nem feltétlen kell érzelmi kapocs az egészséges, kielégítő szexhez. Ugyanígy a férfiaknál sem ösztönlény szinten működik a szex, igényük rá sem feltétlen nagyobb. Egyének szintjén szerintem sokkal jobban elkülönül a hogyan és milyen gyakran kérdése. A kommunikáció szükségességével viszont egyetértek. Anélkül nem létezik egeszséges nemi élet.

Bakondi Gábor 2013.04.09. 17:38:32

@Pipimalac:
"nem feltétlen kell érzelmi kapocs az egészséges, kielégítő szexhez".
Egy akalmi kapcsolatban ez tényleg igaz, de a házasságban viszont nem.
Ott már nincs meg az újdonságnak az a varázsa, ami nélkülözni tudja, a pozitív érzelmi kapcsolatot. Pont ezért kell jobban megdolgozni érte.

Pipimalac 2013.04.09. 17:41:30

Valóban elvonatkoztattam a házasságtól. Akkor a pozitív érzelmek valóban fontosak, ám ugyanúgy a férfi részéről is. Szeretőt sokan szerintem lustaságból keresnek, mert egyszerűbb mint küzdeni azért, hogy otthon is minden rendben legyen.

zila5 2013.04.09. 18:11:26

@Pipimalac:
Akkor nagyjából össze is állt a kép.
Keresünk egy szimpatikus, együttműködő társat a gazdasági stabilitás érdekében és a gyerekek felneveléséhez, a többit elintézzük házon kívül.
Így nincs szexuális teljesítménykényszer, ezzel kiiktatunk egy hatalmas stresszfaktort és ettől függetlenül a baráti szeretetből fakadó harmónia bőven megmaradhat.

Bakondi Gábor 2013.04.09. 19:10:08

@zila5:
Attól tartok senki sem lenne képes ilyen hazugságban élni. Az ember (hál'Istennek) úgy van felépítve, hogy képtelen lenne így élni önbecsülésének drasztikus csökkenése, és gyötrő lelkiismeretfurdalás nélkül (ha csak nem pszichopata-de hagyjuk az extrém eseteket). De ha valaki a házasságba való energiabefektetést úgy akarja elkerülni, hogy elidegenedik önmagától, és családjától is, ám legyen...

zila5 2013.04.09. 20:46:25

@Bakondi Gábor:
Ez pont nem hazugság lenne, hanem kölcsönös beismerése annak, hogy vannak dolgok, amik kiválóan működhetnek egy családban baráti alapon, viszont vannak olyan területek is ahol egyszerűen erőn felül kellene teljesítenünk, ami nem megy.
Szerintem ennek a kölcsönös bevallása sokkal egészségesebb, mint átverni a másikat azzal, hogy fáj a fejünk vagy fáradtak vagyunk, mert túlóráztunk.
Már az önmaga egy hatalmas össztársadalmi hazugság, hogy miközben mindenki össze-vissza félrelép, sajnálkoznak azon,hogy nahát, milyen világban élünk.
Elméletileg én is szeretném, ha mindenki boldog családi életet élne, de gyakorlatilag amerre csak nézek azt látom, hogy sorra kudarcba fulladnak az erre való törekvések.
Valahol ott kellene keresni a megoldást, hogy hol lazíthatnánk ezen az idejétmúlt elvárástömegen, nem? :)

2013.04.09. 21:17:25

@zila5: Ebben nekem azért sántít a ló... ez így ahogy van tökéletes önámítás lenne! Ha valami nem megy akkor minden esetben önmagunkban kell keresni a hibát. Ha valami nem tetszik a másikban akkor az a hiba bennünk van! Ha valami nem jól működik akkor csak magunkon tudunk változtatni, hogy azt jobbá tegyük, semmiképp sem a másikon. Egy másik embert soha nem tudunk megváltoztatni, legfeljebb más látásmódot tudunk neki megmutatni, előadni, vagy mindegy hogy fejezem ki magam erről...Aztán a másik vagy vevő erre vagy sem.
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor ez amit leírtál, ez a "beismerés" nem más mint önámítás, önbecsapás, hazugság magunknak, mégpedig arról, hogy milyen fasza csávók vagyunk, és mi így vagyunk jók ahogy vagyunk.
Hát nem, mindenkinek van valami kettyója, és senki nem tökéletes. Vagy megtalálja azt a párt maga mellé aki tudja ezt tolerálni, elviselni, esetleg még segíteni is neki a változásban, persze csak akkor van rá hajlandósága, vagy nem. Ha nem a "megfelelő" ember mellett él, akkor ott megint csak hazugság az élete, hiszen van annyi gógyija, hogy lássa, amiben van az szar, és benne marad akkor önbecsapás áldozata az illető...ha meg így jó neki, akkor hajrá előre...
Tetszett az írás egyébként!

zila5 2013.04.09. 21:36:00

@locitrom:
Abban igazad van, hogy nyilván van fejlődési lehetőség, nem kell megállni ezen a szinten, hogy hát ez van, a klasszikus boldog családi életet nem nekem találták ki.
Viszont azt igenis látnunk és vállalnunk kell, hogy honnan indulunk neki a tanulásnak.
Valószínű, hogy ha nem áltatjuk se magunkat se a másikat, akkor, ahogy te is leírtad, könnyebben összecsiszolódunk egy hasonló kaliberű társsal, nem pedig tündérmesébe illő társadalmi elvárásoknak próbálunk meg egy életen át összeszorított foggal megfelelni.
süti beállítások módosítása